A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 6-7. - 1963-1964 (Nyíregyháza, 1965)

Bene Zsuzsanna–Katona Imre: A nyíregyházi Jósa András Múzeum késő-habán fajanszai

Említettük, hogy már a XVII. század közepén is találkozhatunk olyan anabaptista fazekassal, aki nem a földesúrnak, hanem a lakosság szükségleteinek kielégítésére dolgozik. Munkáját nem a földesúr igényeinek megfelelően végzi, hanem aszerint, hogy a lakosságnak mire van szüksége. Feladata így nem dísztárgyak, hanem elsősorban a lakosság praktikus szükségleteit kielégítő és ízlésének megfelelő edények előállítása, szemben a földesúr alkalmazásában levő fazekassal, aki a főúri reprezentáció igényeinek és szükségleteinek megfelelően dolgozik. Ezért nem kielégítő, ha a habán kerámia elnépiesedési folyamatát csak a XVIII. század közepétől, az áttérésük utáni időszaktól számítjuk; mert már a XVII. század közepén is dolgoztak anabaptista fazekasok a lakosság szükségleteire. E néhány soros utalásból is kiderül, hogy tulajdonképpen nem a közösségek szótbomlása siettette elsősorban a habán kerámia elnépiesedését, hanem azok az igények, melyeket az anabaptista fazekasnak ki kellett elégítenie ahhoz, hogy magát és családját fenntarthassa A földesúri reprezentáció szükségleteire készített árukkal szemben, a lakosság részére történő árukészítés hozta magával a nép egyszerű ízléséhez és anyagi lehetőségeihez alkalmazkodó fajanszáruk készítését. A piac részére dolgozó újkeresztény fazekasnak a helyi fazekasok egyszerűbb készítményeinél ugyan szebb, tartósabb, de ezekkel közel azonos áru terméket kellett készítenie. A habán fajanszok, mint tudjuk, négy színnel készültek. A négy színű máz közül Magyarországon — Erdélyt kivéve — a kobalt és a lila színt adó mangánoxid volt a legdrágább s a legnehezebben beszerezhető, mert importcikk volt. Erdélyben például, ahol a kobaltoxid az ottani hegységekben elég nagy mennyiségben fordul elő, a kobalt nem volt hiánycikk, ezért az anabaptisták által meghonosított kékmázas edényekkel még a habán kerámia teljes hanyatlása utáni időben is találkozunk. Ezzel szemben Nyugat-Magyarországon — ahol ugyancsak a morvái csoportnak a másik része telepedett le — a kobaltmáz, beszerezhetetlensége miatt már 1662 után csak elvétve és kis mennyiségben szerepel a habán edényeken.

12 Nyugat-Magyarországon 1662-ig szerepelnek anabaptista kézművesek a Batthyányiak számadáskönyveiben. Tehát 1662 után, ha maradtak is anabaptisták Nyugat-Magyarországon, már nem a földesúrnak, hanem a lakosság céljaira dolgoztak. A földesúr, míg uradalmaiban szolgáltak, összeköttetései révén költséges áron is beszerezte munkájukhoz a kobaltot. Amikor azonban elbocsátotta őket szolgálatából, többé nem, vagy csak igen kis mennyiségben juthattak hozzá. Hasonló a helyzet a lila vagy barnás színt adó mangánoxiddal is. A zöld színt adó rézoxid és a sárgára színező antimonoxid a viszonylag könnyebben beszerezhető ós olcsó mázalapanyagok közé tartozott. Ezzel magyarázható, hogy a széles rétegeket olcsón kielégítő újkeresztény vagy anabaptista fazekasok kedvelt és gyakorta használt anyaga maradt. A hagyományos habán mázkultúra tekintetében tehát az elnépiesedés igen lényeges és szembeszökő változásokat eredményezett. Ez azonban csak egyik formai jegye a népiesedésnek. A másik, legalább ilyen fontos ismérv a klasszikus mintaelemek fokozatos eltűnése és olyan díszítőelemek elterjedése, melyek a korabeli népművészetből kerültek át a késő-habán fajanszokra. 12 Katona Imre, Egy habán tál Veszprém megyei vonatkozása: (Megj. előtt) a Veszprém megyei Múzeumok Evkönyvének II. kötetében. 00