A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 6-7. - 1963-1964 (Nyíregyháza, 1965)

Bene Zsuzsanna–Katona Imre: A nyíregyházi Jósa András Múzeum késő-habán fajanszai

Magyarországon. Csak a század utolsó éveiben tűnnek fel ismét újkeresztények a Zrínyiek, illetőleg a Batthyányiak birtokain.

7 Ezek, mint a forrásokból kiderül, Észak-Ausztriából és Morvaországból költöztek a XVII. század első évtizedeiben Nyugat-Magyarországra.

8 A legnagyobb csoportokat 1622-ben és 1623-ban Batthyány II. Ferenc és felesége hozatta Nyugat-Magyarországra a morvaországi Maskowitzról, Alexowitzról és Jamnitzról. Az 1622-ben

9 Putz Lőrinc vezetésével Nyugat-Magyarországra érkező csoport másik részét Bethlen Gábor fogadta védelmébe. A nyugat-magyarországi anabaptisták ugyanúgy ,,Haushaben"-ekben laktak, mint a morvaországiak és a felvidékiek. A csoport kézművesei a Batthyányiak németújvári, szalonoki uradalmainak szolgálatában álltak, pénz- ós természetbeni fizetésüket is úgy kapták, mint az uradalom más kézművesei.

10 A Rákócziak által 1645-ben Sárospatakon letelepített anabaptistáktól eltérően, a nyugat-magyarországiak kivétel nélkül földesúri alkalmazásban álltak. Például a sárospataki anabaptisták közül az egyik gerencsér, a kőfallal körülkerített hejcei Haushabenen kívül, a falu egyik zsellérházában lakik; tehát nem a földesúr alkalmazza, hanem termékeinek szabad értékesítéséből tartja fenn magát és családját.

11 A XVII—

XVIII. század a habán, vagy az újkeresztény kerámia virágkora. Néhány kiragadott példa ellenére az anabaptisták ekkor még túlnyomórészt földesúri szolgálatban állnak, termeivényeik igénybevételére szinte kizárólagosan a földesúr jogosult. Mint minden művészetnek, művességnek, úgy a kerámiának is van egy felfelé ívelő, és egy hanyatló, dekadens korszaka, amikor a művészet vagy művesség már túlélte önmagát és fejlődésében a megtorpanás, a fokozatos hanyatlás jelei mutatkoznak. Layer szerint a habán kerámia fejlődésében a XVIII. század közepe táján következik be ez a fordulat, amikor — főleg a jezsuiták részéről megindul a habánok, vagy anabaptisták erőszakos katolizálása. Közösségeik, kollektíváik a folytonos üldözés következtében szétbomlanak, a mestereik az ekkortájt alakuló holicsi, stomfai manufaktúrák szolgálatába szegődnek, vagy mint helyben maradó* paraszt-fazekasok tevékenykednek tovább. Kétségtelen, hogy a XVIII. század második felében készült habán edények már a hanyatlást, az elnépiesedést tükrözik. Nemcsak a motívumok mások, mint a korai edényeiken, hanem az edények színezésében is a konvenció, a hagyományosság uralkodik. A kék, zöld, sárga és lila színek harmonikus elrendezése helyett az edényeken a sárga ós a zöld szín uralkodik. Felmerül a kérdés, hogy a habán kerámia elnépiesedése vajon a katolizálások miatt felbomlott termelői kollektívák szétesésével s a mestereknek a lakosság körében való fokozatos felszívódásával, keveredésével függ-e össze, vagy esetleg más, bonyolultabb társadalmi jelenséghez kapcsolódik. 7

Iványi Béla. Az anabaptisták vagy az újkeresztények Nyugat-Magyarországon: Református Egyház, 1964. 14. sz. 17. 1. 8 Iványi, i. m. 9. sz. lapalji jegyzet í —Katona Imre, Habán emlékek Vas megyében Kézirat. 9 Zieglschmid, Die älteste Chronik der Hutterischen Brüder, New York, 1943. pag. 785. — Katona Imre, A kékmázas habán kerámiáról. (Kézirat) 8—9. 1. 10 Katona Imre, Habán emlékek Vas megyében. Kézirat. 47. sz. jegyzet. 11 Bomán János, A habánok Sárospatakon. Sárospatak, 1959. 46. sz. jegyzet. 59