A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 6-7. - 1963-1964 (Nyíregyháza, 1965)
Bene Zsuzsanna–Katona Imre: A nyíregyházi Jósa András Múzeum késő-habán fajanszai
A habán, vagy újkeresztény fajanszművesség Csehországban már a XVI. század végén, hazánkban pedig a XVII. század elején ver gyökeret. E müvesség az itáliai Faenza gazdag hagyományait használja fel, különösen a kezdeti időkben, de Közép-Európában a török művészet formaelemeivel is gazdagodva, attól eltérő, ahhoz inkább csak formailag kapcsolódó kerámiaművészetet eredményez. 1 Változatos edényformáik kapcsolatban vannak a német területek kerámiamúvességével is. A XVIII. századi habán, vagy újkeresztény fajanszokon különösen a Rajna-vidéki kőedények formai reminiszcenciáit láthatjuk viszont. 2 Ennek okai az újkeresztény, vagy anabaptista mozgalom európai történetével, az anabaptista népcsoportok sajátos migrációjával függnek össze. Ismeretes az eddigi irodalomból is, hogy az anabaptizmus, mint sajátos társadalmi és vallási irányzat, a német reformációs mozgalmak terméke és eredménye. A német parasztháborúk bukása következtében azonban az anabaptizmus ellen is szervezett támadást indít az egyház és a vele szövetkező feudális reakció. Ezért ós a világ végét hirdető tanításaik hatására, a mozgalom egykori központjaiból, a mai Svájc és Belgium területeiről Európa különböző országaiba vándorolnak. 3 Kezdetben vándorlásuk főiránya Itália volt, azonban az 1550-es velencei anabaptista zsinatot követő inkvizíció elől Közép-Európa országaiba menekülnek. 4 Mint az antwerpeni múzeum egyik, a szász választófejedelmek címereit ábrázoló patikaedónye is tanúsítja, 5 az anabaptisták egyes csoportjai a XVI. század végén, a XVII. század elején közvetlenül nyugatról jöttek Csehországba, és Ausztrián, illetőleg Morvaországon át Magyarországra. Hazánkban már 1527-ben is megfordulhattak, mert Mária királynő rendeletei tiltják letelepedésüket. A XVI. századi magyar törvényekben gyakoriak az anabaptisták kiűzetésére vonatkozó parancsok, rendeletek. Ennek ellenére az 1550-es, 1560-as években már Nyugat-Magyarországon, a Nádasdyak Sopron, Vas és Zala megyei birtokain is található anabaptista kézművesek: ácsok, ónosok, bádogosok, vincellérek stb. 6 Űgylátszik azonban, hogy Nádasdy Tamás halála után Nyugat-Magyarországról is távozniok kellett, mert 1562 után már egyetlen anabaptista sincs Nyugat1 A habán kerámia gazdag hazai irodalmából csak néhányat emelünk ki az alábbiakban: Dr. Karl Layer, Ober ungarische Habaner Keramik, 1927. Berlin— Leipzig— Wien — Spitzer M ór, Néhány adat Felsőmagyarország agyagiparának történetéhez. Bp. 1889. — Mykovszky Viktor, A művészi ipar a Felvidéken. Bp. 1885. — Pap János, A magyar fazekasipar. Bp. 1888. — Szendrei János, A habánok története Magyarországon és a Habán Majolika. Bp. 1889. — Szendrei János, Anabaptista eredetű régi alakos hímzések. Bp. 1890. — Jedlicska Pál, Kiskárpáti emlékek. Vágújhely. 1891. —- liadisics Jenő, Képes Kalauz az Orsz. Magyar iparművészeti Múzeumban. Bp. 1885. — Petrik Lajos, Erdélyi kék sgraffitos edények. Bp. 1889. — Tóth Mike, Az anabaptisták Erdélyben: Kath. Szemle, 1893. 7G4—797. 1. — Áldásy Antal, Anabaptisták Magyarországon a XVI— XVII. században: Kath. Szemle, 1893. 805—838. 1. — Szendrei János. A. habánok története Magyarországon és a habán majolika: Művészi Ipar, 1889. 161—17G. 1. 2 Gy. Krisztinkovich Mária, Az újkeresztény keramika kezdetei és európai párhuzam : Művészettörténeti Tanulmányok. Bp. 1960. 63. 1. 3 Katona Imre, A habán kerámia. Művészet, 1962. 7. sz. 26. 1. 4 Katona Imre, A habán kerámia néhány kérdése : Iparművészeti Múzeum Evkönyvei. 5 A patikaedényt Krisztinkovich publikálta a 2. sz. jegyzetben megadott tanulmánykötetben. 6 Katona Imre, Sárvár és a Nádasdyak a XVI. században és a XVII. század elején : Klny. a Savaria (a Vas megyei Múzeumok Értesítője) I. 1963. kötetéből, Bp. 1963. 244. 1. 5 M
