A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 6-7. - 1963-1964 (Nyíregyháza, 1965)

Jósa András: Bronzkori halmazleletek (Kemenczei Tibor értékelésével)

Gyulaháza (XXV. t.). őshalom. Gyulaházától délre egy kilométernyire, Liptay Béla birtokán, egymástól mintegy 200 lépésnyi távolságban egy nagyobb ós egy kisebb őshalom van. A nagyobbik már az őskorban kifosztatott, 7 méter mélységben, sok jellegzetes bronzkorszaki díszítésű, több edénynek töredékét találtuk, melyeket a halom középmagasságának délkeleti szélének közepében, egy rakásra helyeztük és amelyek valószínűleg még ma is ott vannak. A halom felületétől 30 cm mélységben szépen egymás mellé helyezett kilenc embernek csontmaradványait találtuk, de csak két ép csontváznak volt meg a koponyája. A csontokkal együtt kis ezüst érmet is találtunk, melynek tanúsága szerint, az 1240. évi tatárjárás elől menekülők visszatérésük után takaríthatták el kegyelettel a még megmaradt hullarészeket. Ez is bizonyítja, hogy a halmot a tatárdúlás előtt fosztották ki és dúlták fel. A sírfenéken, miután a föld bolygatatlannak látszott, az ásatást tovább nem folytattuk, bár ottan mintegy 10—15 cm átmérőjű kerek lyuk függőlegesen hatolt lefelé, mely földdel vagy fahordalékkal eltömülve nem volt és melynek fenekét ásó nyelével el nem érhettük. Hogy e lyuk vajon nem egy mélyebben fekvő sírhoz vezetett-e, vagy milyen egyéb célra szolgált, nem tudjuk. A kisebb 414 méter magos, bolygatatlan halomra vonatkozólag csak annyi megjegyezni való van még, hogy temetés alkalmával két kis krétabetétes edényt dobtak a sírba, azon célzattal, hogy éppúgy, mint a többi tárgyak, a sírba ép állapotba ne kerüljenek. Mivel a mintegy 50 cm átmérőjű égetett csonthalmazon edénytöredékek nem találtattak és csupán annak közvetlen kerületén, arra lehet következtetni, hogy a csonthalmaz megóvása céljából a csontok felé helyezett pajzsra vagy más szilárd tárgyra lettek dobva nagy erővel, amelyen nem maradhattak, hanem a csonthalmaz kerületére hullottak le. Azon kemény tárgyaknak, melyekre az edényeket dobták, nyomai nem találtattak. Alig. sz. tárgy a nagyhalomból került, melyen kívül semmi lerajzolva nincs. Tudtommal mostanáig hazánkban ilyen bronzkorszaki nagysírhalomról közlemény nem jelent meg. Megjegyzendő még, hogy a cserépedény töredékeken kívül csupán krétabetótes edények vidékünkön a berkeszi és egyeki urnatemetőkből kerültek. Kántorjánosi (XXVI. t.) Ibrányi János belterületen levő udvarán, mintegy két méter mélységben, veremásás alkalmával egy kétgúzsú, a kiemelés alkalmával fenekén megrongált bográcsban igen sok bronztárgyat talált. Nagy utánjárással, csak a lerajzolt 22 bronztárgyat és 2 le nem rajzolt bronzrögöt sikerült Ibrányi János szívességéből megmenteni. Kiválóan érdekes a 11. szám alatt feltüntetett kis kard töredéke, amennyiben a markolat a pengével egy darabban volt öntve és a markolat végének sem korongja, sem csészéje nem volt, hanem csak egy kis göb fejezte be. Ezen rendkívül fontos lelet, egyik dönthetetlen cáfolata azon nézetnek^ hogy ezen cysták, valamint a Hallstattban is talált nagyszámú situlák, az első vaskorszaknak, az ún. hallstatti kultúrának különlegességei lennének. Böszörményben, közel a Nyírség perifériájához, a múlt századnak közepe táján különböző alakú bronzedények társaságában, bronzsisakot és 20—30 bronzkardot találtak vasnak nyoma nélkül. (Lásd Hampel, Bronzkorszak emlékei Magyarhonban. Bp. 1886., XX. t. 2, 9, XIII. t. 1,4,5, XXIV. t. 3, 5„ XXXIII. t. 2, LXV. t. 1, 3, 4. sz.) Rohodon (Lásd az LIV. táblát), szintén bográcsban találtak a hallstatti bronztárgyaktól eltérő bronzokat, vas nyoma nélkül. 21