A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 6-7. - 1963-1964 (Nyíregyháza, 1965)
Jósa András: Bronzkori halmazleletek (Kemenczei Tibor értékelésével)
Nyírlugoson, a debreceni városi múzeumban őrzött bronz fazékban találtatott szintén, mely úgy alakra, valamint nagyságra és díszítésre azonos a nálunk Sényőn, melléklet nélküli, a LXIV. táblán feltüntetett bronz fazékhoz, és a Hajdúböszörményihez (Lásd Hampel). A Nyírséghez tartozó Sámsonból 3 db bronz-szilke, egyik öblén trébelt díszítésű és 2 db kétgúzsú díszített bronz bogrács került Debrecen város múzeumába, amilyeneket eddig hallstattiaknak tartottak. Erdélyből, Cs.-ből, mely Nyíregyházától keletre mintegy 450 km-re fekszik, van egy példány, mely bizonyítéka annak, hogy nem Hallstattból származhatott oda, hanem keletről. Ezek csaknem azonossága egykorúságra vall, amelyet csupán gyepvas rozsdának lehet tekinteni, ami nálunk mocsaras helyeken mindenütt képződik. Más bronz tárgyainkon vasnak nyomát sehol nem találták. Nem valószínű, hogy igen értékes vastárgyakat pedig eldobtak volna, mert hiszen valahol mégis csak kellett volna legalább egy leletben vasnak nyomára akadnunk. Kemecse (XXVII— XXX. t.). A községtől nyugatra mintegy öt kilométer távolságban, közvetlen a vasút északi szélén, Vitéz Lajos tanyáján, egy rakáson találtatott összesen 175 darab. Kemecse (XXXI. t.). A községtől nyugatra mintegy két kilométer távolságban, az ún. Orvosdomb dűlőben, egy nagyobb halmazleletnek néhány el nem kallódott, 8 tárgyból álló csekély részlete. Kemecse (XXXII. t.). Fráter-féle birtokról 32 darab, Kállay András főispántól. A 20. sz. csótárhoz teljesen hasonló, a budapesti Nemzeti Múzeum tulajdona. Magyarországból, de meg nem nevezett helyről került. (Lásd Hampel, Bronzkorszak emlékei Magyarhonban. Budapest 1886, LIV. t. 3. sz., LXII. t. 1. sz. összesen 30 darab.) Nagybáka (XXXIII. t.). Angyalossy Pál főszolgabírótól. Halmazlelet. 35 darab. Nagyfalu, Kistelek (XXXIV. t.). Bronzhalmazlelet őstelep közeléből. 18 darab. A 2. számú két példányban levő karika, csakis pénzül használt értékjelző lehetett, mivel éles volta miatt karperecül nem szolgálhatott. Nagyhalász, Pálhalom (XXXV— XXXVII. t.). Kállay András főispántól, akinek nagyhalászi birtokán, Pálhalom-dűlőben, díszítés nélküli cserépedényben találták szántás alkalmával, de amelyet a munkások összetörtek. A 23. számú, igen vékony drótból készült, plajbász vastagságú spirális töredéket, amilyenek több halmazleletben is előfordulnak, csakis gyöngyök gyanánt, nyakékül használhatták. A 26. számú tűfejecs kiválóan szép ékítése miatt, méltó megemlítésre. A 35. sz. nem sikerült durva öntés, csakis harci csákányt utánzó gyermek csákány lehetett. Nagykálló (XXXVIII. t.). Appel Sándor-féle birtokról, a várostól délre mintegy három kilométer távolságból. Ferenczy Manótól,Görömbey Péter ref. főesperestől ós Horkovics Sándor szolgabírótól. A 12. sz. sarló tölcsér alakra van görbítve. Összesen 14 darab. Napkor (XXXIX. t.). Ludastó-dűlőben, díszítés nélküli cserépedényben találták, de amelyet a találó elpusztított. Érdemes megjegyezni, hogy 5, fülecskével ellátott köpüsbaltának díszítése egymáshoz igen hasonló, de nem azonos (27—31. sz.). Ebből azt lehet következtetni, hogy a tárgyak nem kőmintába lettek öntve, hanem a sima modell homokba lett benyomkodva, és a gyakorlott késő bronzművész a tárgyakon kiemelkedő azonos ornamentikát a homokba bekarcolta. Itt megemlítendő az öntéstechnikájára vonatkozólag az is, hogy vidékünkön szilárd anyagból készült öntőminta eddig múzeu22
