A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 6-7. - 1963-1964 (Nyíregyháza, 1965)
Banner János: Jósa András és Herman Ottó levelezéséből (Születésének – 1834. november 30. – 130. évfordulójára9
Saitafernes koronát készítő majszter sem igen akadhatott a munkások közt. Annak az oka, hogy az őslényekkel egy iszaprétegben csonteszköznek színe, súlya, állománya nem azonos az ottani talált őslény csontokkal, az lehet, hogy azon eszköz már évekig lehetett már (!) használatban, mikor az említett rétegbe került. Ezen állítást nem lehet vakmerőnek mondani, mert birtokomban van egy rhinoceros tichorchinus fog, amely a tokaji vasúti hídnak alapozása alkalmával a Tisza feneke alatt 28 méter mélységből került a caissonból számos őslény csontokkal együtt napfényre. Csaknem közvetlen a Tiszapartján, Tokajnál kiemelkedő trachyt hegyen 60 méternyi magasságban a Tisza felett megtaláljuk ezen agyag réteget, amelyből vagy 8 rhinoceros fog került múzeumunkba. Ezek fehérek, könnyűek, kevésbbé súlyosak nyilván azért, mert huzamos ideig voltak a levegő hatásának kitéve. Ha hozzánk közel, Horvátországban, Morvaországban őslénycsontokkal együtt embernek biztos nyomait találták, tehát abban az időben embereknek is meg volt adva a létfeltétel, valamint Miskolcz körül is. Döntőbb okokkal kell ezen feltevés ellen harczolni, mint azt Halavátsék teszik. Igaz tisztelettel maradok öreg barátja Jósa András" Több levelet nem ismerünk, de ezzel be is fejeződött Jósa Andrásnak a magyarországi palaeolithikummal való — igazában csak az ő elgondolásában é\ő — kapcsolata. Álljon itt végszóként az a jegyzőkönyv, amely e téren utolsó szereplését — ha csak nevének említésével is — megörökíti. „Jegyzőkönyv a természettudományi szakosztály 1907. augusztus 28-án délelőtt tartott üléséről. Szilády Zoltán dr. »A barlangi medve koponyája« czímű előadása kapcsán bemutatja a topánfalvi barlang őskori leleteinek egy részét. Hozzászóltak: Halaváts Gyula, a ki kétségbe vonja, hogy a lelettel egyidejű létére az ősembernek lehetne következtetni. Jósa András felszólalásában ezt igen is megengedhetőnek tartja."-* 5 A levelek tartalma mutatja, hogy a kallódó írások közt még igen sok olyan lehet, amelyek egy-egy kisebb közlemény értékével felérnek és nagyban hozzájárulnának Jósa András eredeti egyéniségének megismeréséhez. Levéltárainkat a kutatástörténet még nem eléggé aknázta ki. Banner János 2(5 MOT munkálatai. Budapest, 1907. 67.1. Szilády előadásának kivonatát — amelyben Herman és Kadié Miskolc környéki leleteire is hivatkozik 1. uo. 260. 1. L. még Roska. Repertórium. 282. 1. 59. 10
