A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 6-7. - 1963-1964 (Nyíregyháza, 1965)

Banner János: Jósa András és Herman Ottó levelezéséből (Születésének – 1834. november 30. – 130. évfordulójára9

„Scepticusok mindig voltak és vannak ma is, de Herman Ottó leletével szemben már fuldokolnak."

8 Már előző cikkében is állítja — ha a hivatkozás nem is mindenben helytálló —, hogy ,,. . . ősállatokkal, mammuthokkal egy időben már emberek is éltek."

9 Bizonyítja mindez azt, hogy Jósa András ama kevesek közé tartozott, akik mint pl. Ortvay Tivadar — Ipolyi Arnold, Hampel József és Nyáry Jenő véleményéhez csatlakozva —, ha feltételesen is, de le merte írni, hogy ,,hazánk . . . már a régibb quaternär embert látta mindinkább szikkadó térségein".

10 Hogy ebben a kérdésben váltott-e levelet Herman Ottóval, a hiányosan megmaradt levelezésből nem tudjuk megállapítani, ámbár nagyon is valószínűnek látszik. Olyan adatunk, amely bizonyítaná, hogy a nagy vitában részt vett volna — egy késői felszólalásán kívül n — nincs. A nagy port felvert vita hazánkon kívül, Ausztriában, Német- és Franciaországban eléggé szenvedélyesen folyt s bizonyára részletei, a mindenre felfigyelő Jósa Andráshoz is eljutottak, ha máskor nem, egy-egy külföldi utazása alkalmával, amire sohasem ment leletek nélkül. Tudni, bizonyára tudott róla, de ismerve önmagáról alkotott véleményét — ,,a féle dilettáns, mint én"

12 — a távolmaradást természetesnek is gondoljuk. De hogy Herman Ottó eredményeit örömmel tette magáévá, az az elsőként említett cikk után még akkor sem volna kétséges, ha levelei nem bizonyítanák. 1897. augusztus 17-ón a következő levelet írja Herman Ottónak Nyíregyházáról : „Mélyen tisztelt Uram! Az igazság, még kézzel fogható bizonyítékokkal is nehezen tud rést törni a petrificalt nézetekkel bevont agykérgen. Emlékezem, hogy milyen kételyekbe ütközött azon színigaz állítása, hogy a palaeolith korszakban hazánkat már emberek lakták. Láttam élő szemeimmel ennek bizonyítékát Széli Farkas barátomnál, melyet szíves volt neki ajándékozni.

13 Most én már aduttal fogok szolgálni becses véleményének támogatására, mert kezemben volt egy őslény csontból készült műeszköz, — minden valószínűség szerint szövéshez használt vetéllő, mely két végén kovakéssel

14 hegyesre volt faragva; a hegyekhez közel lyukakkal átfúrva és hosszában rovattal ellátva — mely a Tisza feneke alatt 28 méter mélységből, őselefánt, rhinoceros tichorchinus, és más ősállat csontjaival kétségbevonhatatlan hitelességű tanúk állítása szerint, került napfényre.

15 8Uo. 74. »Uo. 25. IOÉTK 11

1. 26. j. 12 Jósa, Cikkei 142. Megjelent: Nyírvidék, XX (1899) 61. sz. 13 Arch. Ért. (1893) 1. 14 Itt is — és a cikkben is — kovakésről és nem silexbaltáról beszól, mint Herman állítja. L. 21 j. 15 Erre már első cikkében is hivatkozik. Jósa, Cikkei 25. 10