A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 6-7. - 1963-1964 (Nyíregyháza, 1965)

Gombás András: Szentmihályi ólaskertek

A BUDI ÓLASKERTEK Mindaz, amiket a szentmihályi ólaskertekkel kapcsolatosan elmondtam, a jelenleg Tiszavasvári nevet viselő egyesített község másik falujának, Bűdnek az ólaskertjeiről is elmondható. Olaskertjei éppúgy övezték a település magvát, mint a szentmihályi kertek. Azokat a kerteket is a gazdasági célszerűség szülte. Egyező volt a bűdiek gazdálkodása és a kert hasznosítása is a szentmihályiakéval. Kis eltéréssel az ólak élete is egyezett. Különbség csak abban található, hogy a belső lakótelkekből álló település magvát Bűdön nem választotta el olyan élesen semmiféle létesítmény, mint ahogyan Szentmihályon erős és határozott vonalat adott az ölesárok. A budi kertekről a régi iratok is szolgáltatnak adatokat. Sokat ad az 1752-ben a szentmihályi és budi határok megállapítása iránt indított határper irattömege és a sok tanúvallomás is. (Nyh. Lt. 1752. fasc. 53. act. 540.) Az 1782. évből származó katonai térképfelvételek éppúgy mutatják a kertes települését, mint a XIX. század végén készült katonai térképek. Bűd község ólaskertjeit külön, éppen a fenti egyezőség miatt nem emlegettem. A gerággya, sárkerítés és a kertségi részben található egyéb maradványok, valamint az öregek elbeszélései is elárulják, hogy Bűd is.kertes település volt. Hogy esetleg ennek a nyomai kisebb számban találhatók meg ma, annak is betudható, hogy Bűd 1686-tól 1730-ig pusztult hely volt. Ez alatt a pusztultság alatt a közben készült összeírások is Szentmihály pusztájaként említik. Ezekben az időkben különben Szentmihály bérelte a császári kamarától évről évre. így a régi Bűd kertes településére jellemző létesítmények is pusztultak egy fél századon át. Az előbbiek alapján a szentmihályi és budi ólaskertekről a következőket állapíthatjuk meg: 1. Szentmihály és testvérközsége Bűd kertes települések voltak. Mindkettő kétbeltelkes, mert a beltelke minden jobbágynak ós házas zsellérnek egy lakótelekből és egy ólas-, illetve szérűskertből állott. A település magvát a lakótelkek adták. Ezt övezte az ólaskertek gyűrűje. Szentmihályon ezt az övet élesen elválasztotta a település magvától az ölesárok. Ennek nehéz időkben védőmű jellege is volt. 2. A kertes települést Szentmihályon és Bűdön gazdasági szükségesség hozta létre. Keletkezési ideje ismeretlen ugyan, de feltehető, hogy a nomád életet élő magyarság településének az idejétől kezdve tartotta meg ezt a formát. A lakótelkeket az ellenségtől ós a kertségben tartott állattömegtől az ölesárok választotta el. 3. Általában a kert területének a nagysága nem volt meghatározva, éppúgy, mint a jobbágytelek nagysága sem, amint azt az egykorú összeírások igazolják. Az adatok azonban arra engednek következtetni, hogy a házaszsellér kertje 800, a telkes jobbágyoké pedig 1200—2000 • ölig terjedő területű volt. (Lásd a 22. sz. jegyzetet.) 4. A kert jogilag elválaszthatatlan tartozéka volt a jobbágy és házaszsellér lakótelkének. Sem elidegeníteni, sem megosztani nem lehetett, öröklésére a jobbágytelek öröklésére vonatkozó jogi határozványok voltak irányadók. 99