A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 6-7. - 1963-1964 (Nyíregyháza, 1965)

Gombás András: Szentmihályi ólaskertek

5. A kertek száma mindig egyező volt a lakótelkek számával. Egy XIX. századbeli adat arra enged következtetni, hogy a lakosság szaporodása következtében a földesúr ún. felesleg-kerteket adott ki, melyek után azok használóitól szolgáltatásokat követelt, majd 1850-ben azok megváltásaként pénzt. Ezeket a feleslegkerteket ,,úrbérbe nem igtatott zsellérek" használták. Egy feleslegkertért 12 napszámot tudtak be évente. (Lásd a 23. jegyzetet.) 6. A kert körülkerített terület volt. Kerítése rozséból, trágyából, gallyból, vagy esetleg sárból készült. Erősítésére egyes haszonfák&t vagy bokrokat telepítettek belé. Mellé pedig egyes, a garádot védő cserjéket telepítettek. A nem gazdálkodó zsellérek kertjei között olyan is került, amelyik kerítetlen volt. 7. A kertben volt elhelyezve a kert tulajdonosának a jószágállománya, takarmánykészlete, szalmája, tüzelője. Itt voltak a gazdasági eszközei és vermei is. Az utóbbiakat a XVIII. század közepén ki kellett telepíteni a lakótelkekről. Itt végeztek el egyes gazdasági munkákat, nyomtatást, kendertöróst, tőzegtaposást stb., attól az időtől, amikortól ez a sűrűvé vált lakótelkek közt nem volt már elvégezhető. 8. A féltettebb kezes jószágok, mint pl. az igázott lovak, ellős vagy fejős tehenek számára a kertben ólat építettek segítséggel. A kevésbé féltett félszilaj jószágállomány részére pedig aklokat, karámokat rögtönöztek télidőre. Az egyéb háziállataik részére is építettek kisebb ólakat, karámokat. 9. A kert legfontosabb épületének, az ólnak a közelében épültek még a takarmányos, pelyvásszínek és a szekérszín. Itt volt a kút is, amit a kertszomszédokkal együtt közösen ástak és használtak a legtöbb esetben. 10. Az ólban a kezes jószágok állásain kívül még tüzelőhely is volt. Ezen nagyon hidegben tüzeltek, de szúnyog ellen is füstöltek. Hajnali munkáknál pedig a tüzével világították is az ólat. A tűzhely felett a tetőzet nádját tűzvédelmi célból betapasztották törekes sárral. Legtöbb ólnak a lőállás feletti részen padlása is volt. Itt egyes szerszámokat helyeztek el. Ez is letapasztott volt. A tűzhelyhez közel fekvőpadka, vagy ülőpadka is volt, valamint dikó. Az utóbbi és a fekvőpadka az ólban állandóan tartózkodó férfinép részére készült. 11. Az ólakban csak a férfinép tartózkodott. Főként a legényfiúk, vagy szolgák. A téli tanyázgatás helye is az ól volt. Néha táncvigalmak at is tartottak itt. Egyes nagyobb ólak báláikról is híresek voltak. A téli férfiösszejövetelek helye is az ól volt. Szórakozásaik közben itt az öregek elbeszéléseinek a nyomán a fiatalok ismeretei is gyarapodtak. Ezzel és a hagyományok átmentésével az ól a népet művelte is, mert ezekre alkalmat adott, s így a falu társadalmi életében fontos szerepe volt azokban az időkben. 12. Az ólaskertek jelentősége a XVIII. század végére csökkent, illetve megszűnt, mert az 1787. évi új határfelosztás lehetővé tette a tanyák építését, ahová kikerültek az állatállománnyal együtt az ólaskertek létesítményei, mert mind az ésszerűség, mind a gazdasági szükségesség így kívánta. így az 100