A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 6-7. - 1963-1964 (Nyíregyháza, 1965)

Banner János: Jósa András és Herman Ottó levelezéséből (Születésének – 1834. november 30. – 130. évfordulójára9

Szíves örömmel állok rendelkezésére, hogy nemes czéljában előkullogó ja legyek. Csupán azon kéréssel vagyok, hogy lehetőleg Szerdán és Szombaton itthon lehessek, mert ezek rendelő napjaim, melyek után élek. Igen kérem azonban jövetelének idejét pár nappal előbb tudatni, hogy útiterveink összeütközésbe ne jöjjenek. Előre kijelentem, hogy vendégfogadó Nyíregyházán nincs. Egyedüli menedékhelye csak az én igen szerény házam lehet, hova igen szívesen várja mély tisztelő elvtársa Jósa András" Ez a levél teremtette meg a kapcsolatot a két férfiú közt s hogy Herman Ottó járt is Nyíregyházán, azt egy itt nem idézett — de az Akadémia kézirattárában megtalált — gyermek-levél is igazolja, amelyet Jósa Jolán írt „Ottó bácsi"-nak. Jósa András, aki már az 1876. évi budapesti ősrégészeti és embertani kongresszuson végighallgathatta Badányi Mátyásnak a haligóci barlangból bemutatott, de a két külföldi tudós által el nem ismert — ma már elfogadott — palaeolith leleteit,

4 erről a kérdésről is a saját elgondolása szerint alkotott véleményt. Még nem volt Herman Ottó kezében a hosszú és elkeseredett irodalmi vitákra alkalmat adó miskolci, Bársonyházi lelet,

5 mikor 1892. november 6-án, Nagykállóban, a ref. egyház hangversenyén Jósa András előadást tartott — talán az egyetlen ilyen tárgyú előadást, amelyet gyorsírói feljegyzések alapján közöltek —, amelyen egyebek közt a következőket mondotta: „Wosinszky Mór tudós prépost terjedelmes munkát írt, melyben bebizonyította, hogy Kr. e. 17 századdal, de bizonyára sokkal előbb is, már voltak emberek Magyarországon, de különösen Szabolcs megyében".

0 Hogy miért éppen Szabolcs megyében — amiről természetesen Wosinszky nem is szól — egy másik cikkében találunk feleletet.

7 ,,A kinevetés félelme nélkül, írja — ugyan ki merészkednék évszámokban megállapítani azt, hogy mikor települtek vidékünkön először emberek. Azt hiszem . . . biztosan lehet állítani, hogy a magyar síkságból leg maíjasa D ban kiemelkedő, az ősemberek igényeit leginkább kielégítő Nyír, előbb vált lakhatóvá a Magyar síkságban, mint a többi részek." Ha a két idézett — de sok téves állítását figyelmen kívül hagyva — rész írása között öt év telt is el s ezalatt ,,. . . Magyarországról Herman Ottó bizonyította be azt, hogy a diluvium korszakában már emberek éltek, de állítása általánosan elfogadva még nincs, miután véleményének nyilvánítására a geológusok engedélyét ki nem kérte." 4 Compte Rendus de la huitieme session, Budapest, 1876. Budapest, 1877. 32—33. L — M. Badányi, Sur une trouvaille paléolithique faite dans la caverne de Haligócz. L. uo. M. Evans és M. Wurmbrand hozzászólását. —L. még: Vértes L., A Kárpátok vidékének első palaeolith eszközei. Anthropozoikum 4 (1957) 7—12. 5 1892. december 26-án kapta Bársony Jánostól. Arch. Ért. XIII (1893) 1; MAG XXIII. (XIII) 1893. 77. *Jósa, Cikkei 24. Megjelent: Nyíregyházi Hírlap, I (1892) 33. sz. » Uo. 75. Megjelent: Nyírvidék, XVIII (1897) 36, 41. sz. 9-