A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 4-5. - 1961 (Nyíregyháza, 1964)

Gombás András: Bűn és bűnhődés a régi Szentmihályon

5. „F. Bodor Gábor December 1-ső napja estvéjén Ráduly G. Bálintot a Holló kortsmába főbe ütötte, mely ütés következtében Dec. 2-kán estve meg halt, ezen iszonyú tettéért le zárattatott és ezen eseményről Tekintetes Járásbeli főszbíró úr Dec. 4-kén tudósíttatott".

45 6. „Zélig Márton kis kortsmáros P. Szabó Andrást azért provocalta, hogy őtet torkonn fogvánn nem csak meg czibálta, de földhöz is vágta csak azért, hogy a nálla hitelbe ivott ital árát kérte légyen — miért is P. Szabó András 24 órai kenyerén 's vizén történő árestomra ítéltetett".

46 7. „Szilágyi Sándor panaszolja, hogy őtet a fojó hó 13-án Ráduly Jósef azért, hogy nevezett naponn műhelyében létz szeget veretett és feledékenységből egy kést elhozván, de amelyet azonnal vissza a létzszeg árával vitt, és mivel Ráduly oda haza nem volt, a házba ment bé vélle, és a kés nyújtásával Rádulyné körmére, ki a kést vette el előle, kissé rá legyentett, miért R-né azt felelte, hogy ne legyeskedne, mert a szemét ütné ki — ezen szóra a kovács Ráduly bé lép és úgy vágja főbe egy pöröllyel, hogy azonnal bé tört. — Ezen elő adásra Ráduly Józsefné meg kérdeztetett, ki is valja, hogy a kérdéses naponn a panaszolkodó házába bé térvén első szava is a' volt, hogy a gazda hol volna, és hogy a menyetske apjához való menetét adá elő, azonal a menyetskét nyakon kapván rokojáját fel felé emelgeti, azért mondta a menyetske azt hogy ha el nem botsátaná, úgy pofon vágná, hogy szeme is ki ugordana, ere toppant bé Ráduly és vágta bé Szilágyi fejét pöröllyel. — Ezenn vétkes szándékért Szilágyi Sándor keményen meg dorgáltatott, de Ráduly Jósef kováts is meg intetett, hogy máskor az ilyen vagy akármiféle tettért az embereknek pőröjözésétől aljon el, és heves indulatján uralkodjon, külömben az ilyen fel fort indulatból származott ütésnek keserű következménye lehet.

47 Az 1—3. alatti eseteknél helyi, illetve megyei szabályrendelet megsértése miatt indult eljárás a vétkesek ellen. Mindenik esetben olyan a vétség, amit a nép ma sem és akkor sem tartott bűnnek. Az 1. szám alatti a helyi tilalmat megszegők elleni megtorlást tartalmazza. Túlzásnak látszik még akkor is, ha figyelembe vesszük azt, hogy az akkori protestáns egyház befolyása érvényesülhetett a tilalom kimondásakor. Abban az időben ugyanis a reformált egyházaknál erősen dívott a puritánizmus másolása és így egészen érthetetlennek látszó szélsőségekbe estek. Tilalmaztak olyan népszokásokat, amelyek nem ronthatták a közerkölcsöt. Az 5. pont alatti eset egyedülálló, mert a 16 év alatt egyetlen verekedés volt a faluban, amelyik halállal végződő volt. A verekedések száma az időhöz viszonyítva eléggé kevés. Ez azt is mutatja, hogy nem volt verekedő természetű ez a nép. A 7. szám alatti eset sem fordult elő még egyszer sem a 16 év alatt. Az egyházfegyelem erélyes kézbentartása is eredményezhette ezt. Igazolja ezen megállapításomat az is, hogy a XVIII. és XIX. századbeli egyházi feljegyzésekben sem találtam szokatlan számban paráznaság miatt kiszabott büntetést, illetve vezeklést. 45 Közs. jzkv. 1839. 19. hat. 46 Közs. jzkv. 1840. 134. hat. 47 Közs. jzkv. 1841. 113. hat. 93