A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 4-5. - 1961 (Nyíregyháza, 1964)

Kalmár János: A buzogány

14. kép. Részlet szent László legendáriumából. XIV. század. Vatikáni Könyvtár. Aprólékos kidolgozása pedig arra enged következtetni, hogy a XIV. században széltében elterjedt, jelentős szerepet játszó lovas fegyverré vált. Félelmetes voltát mi sem igazolja jobban, minthogy vértezett lovaggal szemben való harcban, egyedüli fegyverként találjuk a kun vitéz kezében a buzogányt. Tovább kutatva nyomok után, megtaláljuk a csillagfejű buzogányt a homoródszentmártoni XV. század elejéről származó templomi falfestményen, ahol Szent László életéből vett egyik jeleneten, ugyancsak kun vitéz fegyverként szerepel.

5 A rendelkezésünkre álló adatokat összevetve, feltehetjük, hogy a buzogány a XIII. század folyamán a beköltözött kunokkal egyidejűleg jelent meg hazánkban. Neve is keleti eredetre vall és a török népek szótárából került nyelvkincsünkbe. Nagy Géza a buzogány szó származását boncolgatva arra az eredményre jutott, hogy a „buz" — „boz" — rumpere ige meg volt a kun nyelvben, amiből a buzgan, boszkán = rumpens, szabályszerű képzése folytán, a rombolót jelentő szó származik. Valószínű tehát, hogy az elnevezés a kunoktól került nyelvünkbe. A későbbi oszmán török hatásra nem gondolhatunk, a kipcsáki tatárságot is ki kell kapcsolnunk, mint számbavehető nyelvet, mert a kazáni tatárban a „bozgham" szó nem rombolót jelent, hanem „az elrontott" vagy „aki elrontott" értelmezést adja. Elveti Nagy Géza a származás kutatásánál a kunoknál korábbi törökséget is.

6 Buzogány nyomait nem lehet a nyugati monarchiák királyi pálcáiban, jogarában keresnünk, mivel az elnevezés értelmezése a buzogány eredeti rendeltetésére vonatkozik, a vértezetet, sisakot, pajzsot áttörő fegyverre. Иа tehát az oszmán törökségnél fejedelmi méltóságot jelentő jelvényként meg is találjuk a buzogányt, az nem jelenthet egyebet, mint a bizánci császárság hagyományaira visszavezethető hatást. Ezt az állítást igazolja — mint látni fogjuk — a törökök által használt buzogányfajták külseje is. Ez a külső forma, eltérően a Nyugaton kialakult tollas, gerezdes formáktól, mindig zárt idomú, körte vagy gömbalakú és a fejedelmi méltóság elismerésének jeléül jutott a fejedelem birtokába. A bronzból öntött, csillag alakú buzogányt hazánkban a XIII. század végén kifejlett formában már rendszeres alkalmazásban találjuk mint lovas-fegyvert. A tollas botnak, ennek a későbbi századokban nagy szerepet játszó harci eszközünknek őséül tekinthető. 5 Huszka J.: Arch. Ért. 5(1885) 215. 6 Nagy C: Arch. Ért. 10(1890) 403. 3 Nyíregyházi Múzeum Évkönyve IV—V. 33