A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 4-5. - 1961 (Nyíregyháza, 1964)

Erdélyi István: A bodrogszerdahelyi (Streda nad Bodrokom) honfoglaláskori temető

A bodrogszerdahelyi temető a maga sajátos temetkezési szokásaival szinte egyedül áll a honfoglaláskori temetők között. A sírokra halmozott nagy és apróbb kőhalmok nyilvánvalóan a felszínen is hosszú ideig láthatók voltak még jóval a temetkezés megtörténte után. Hasonló köves honfoglaláskori sírokat a Kárpát-medencében még eddig nem találtak. Egyes kövek lábtól és fejtől voltak ugyan sírban, így például a Kolozsvár, Zápolya utcai temetőben és a marosgombásiban is. Halmok, kövek nélkül vannak a krylosi (Halics) IX—

X. sz.-i temetőben, ahonnan két sírt J. Pasternak ismertetett.

6 Kimondottan köves kurgánok, kissé korábbi temetőkből, csak sokkal távolabbról, Nyugat-Kazahsztánból ismertek.

7 Kövek nélküli halomsírokat valamilyen nomád nép hagyatékaként, ősmagyar jellegű fém véretekkel, Baskíria területéről is ismerünk.

8 A temető tárgyaiból kiindulva, azonnal szemünkbe ötlik az a szoros kapcsolat, amely a felsőtiszai hasonló korú temetőkkel áll fenn. A szív alakú véreteknek is megvannak a párhuzamai a közelben, a geszterédi törzsfői (?) sír leletei között.

9 A kis pitykék a tarcali leletben is megtalálhatók.

10 A háromtagú véretek a szolyvai leletekkel tartanak szoros rokonságot. Ott ezeket tarsolylemez felső szegélyeként találjuk, valószínű, hogy Bodrogszerdahelyen tarsoly bőrfedelét díszítették velük. A palmettaleveles füles veretet Karosról is ismerjük.

11 Az a phalera, amelyen forgó griffek fejei láthatók, magyarországi későavarkori phalerákkal rokon.

12 Egyes veretek párhuzamai igen messzire vezetnek bennünket, például az 1937. évi ásatásból származó három növényi díszes veret (I. t. alsó sor, balról a 2. oszlop.) későbbi és távoli párhuzamait Fettich Nándor a Minuszinszki medencéből hozza.

13 A 4. sz. sír női viseletének jellegzetességei finnugor hagyományokra utalnak.

14 A 3. sír tarsolyának középső vereté, amely tulajdonképpen a bújtató alatti bőrrészt védte, észak-európai lelőhelyeken is előfordul.

15 Nagyon valószínű, hogy ez még a honfoglalást megelőzően a normann kereskedők által is messze földre szállított áruk közé tartozott. A bodrogszerdahelyi temető leleteiből akkor vonhatnánk le alaposabb és szélesebb körű következtetéseket, ha már a cseh kutatók által feltárt két sír is közölve lenne. Reméljük, hogy közleményünk nyomán ez is mielőbb e Pasternak, J.: AH, XXI. 136—141. Tájolás fejjel ÉNy-ra, részleges ló-melléklettel. 7 Акишев, К- Л., Отчет о работе тийской археологической экспедиции 1954 г Труды иИАЭ Каз. ССР. (Алма-Ата 1956) 19. Lapos halmok, tájolás fejjel É-ra. VI—

VII. sz. 8 Садыкова M. X., Тюркоязычные кочевники на территории Южной Башкири Башкирский археол. сб. (Уфа 1959) 152—169. 9 Kiss L.: АН, XXIV. 1938. VIII. 10 Fettich N.: АН, XXI. XLIII. t 43. Itt van a bodrogszerdahelyihez hasonló füles veret is. 11 Fettich N.: AH, XXI. CXXX. t. 8. 12 Fettich N.: AÉ, XLII. 120. 43. és AH, XXI. X. 5. 13 i. т., XXV. t 13. 14 Erdélyi I.: AÉ, 1961. 1. 99. 15 Arne, Т. J., La Suede et l'Orient. Stockholm. 155. 275 á. és 140. 205—207. á. 28