A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 4-5. - 1961 (Nyíregyháza, 1964)
Nyárády Mihály: Az ajaki népviselet
A lakatos ujjas leírását a hatvanon felüli asszonyok aj akis ruhás divatjánál nagyjából előadtam. Itt még kiegészítem a róla szóló adatokat a következőkkel: a lakatos ujjast színes gyári hímzett fekete posztóból is készítették. Ez lett az ajakiak — gyászruhája. (A kötő színeit is alkalmazták már a lakatos ujjashoz. A piros posztó ruhához fehér (!) selyem kötőt vagy kék pántlikacsíkos fehér kázsmér kötőt vettek fel. A zöldhöz piros rózsás fehér kötőt. A kékhez fekete kötőt. Ha netán gyász esetén nem volt valakinek fekete ruhája — felvette a zöld posztó ruhát s hozzá fekete kötőt kötött.) A kevésbé tehetős lányok közül nem egy — a drága posztó helyett — szövetből készíttette el a lakatos ujjasát. Azok a fiatalabbjai közt pedig megint csak nem egy volt, aki egyáltalán nem tudott hozzájutni a lakatos ujjashoz. Az ilyen a korcos ruha után a mai ráncos ujjasba öltözött. A lakatos ujjas divatjától a nők többsége nehezen vált meg. Pedig az alkalom megvolt hozzá. Már az 1899-es évben megvolt! A ráncos ujjas divatjával is megvolt. Egy ajaki varrólány — Rózenfeld Róza — egy napon azt a kérdést tette fel egy „eleven" ajaki lány — Molnár Mária — előtt, hogy nem. lenne-e kedve valami újfajta ruhához? Aminek a mellyé is, a háta is ráncos lenne! És ami szebb is lenne a lakatos ujjasnál. A ruha pántlikás is lenne. Molnár Mária akkor lett menyasszony. Így az alkalma is megvolt a divatcsináláshoz. Vállalta is. Rózenfeld Róza két ruhát varrt neki. Az egyik tiszta fehér selyem volt. A másik égszín selyem batiszt. Mind a kettő ráncos. Mind a kettő pántlikás. Az égszín selyem amellett fekete bársonypántos is. Az új divatú ruhának nemcsak a régi ruhaformával — hanem egy régi divatanyaggal — a megunt korcos ruha anyagával is meggyűlt a baja. A korcos ruhát ugyanis sokan félretették. Az anyag felhasználására alkalmat vártak. Ez a ráncos hátú ujjas (!) divatjával el is érkezett 1910 táján. Az ujjast kezdetben az anyagáról ráncos hátú mól ujjasnak is mondták. Majd egészen röviden: mol ujjasnak is. A ruha ujjas részének „szíves" volt a háta. A ráncai a háta közepén kezdődtek, ötven pici ránc volt rajta. Az ujjára egy bokra zöld pántlikát tettek. Az ujjas aljára egy sor piros pántlikát. A szoknyája alján azonban nem volt semmiféle pántlika. (Kötőt is alakítottak hozzá. Fehér csipkés, rózsás fehér kázsmér kötőt. Később vették hozzá a piros szőrkötőt.) A második világháború óta nem használják. Mint emlék — a komótban áll. Kiszorította a használatból a Rózenfeld—Molnár-féle fehér selyem ruha. A lakatos ujjast viselik ugyan ma is, de a viselése egyre szűkebb térre szorul. Már csak hetven éven felüli asszonyok használják. Náluk is sok már az olyan, aki ráncos ujjasban jár. A lakatos ujjas háttérbe szorulása az első világháború anyaghiányával kapcsolatban kezdődött el. Ez a hiány oda kényszerítette az ajaki nőket, hogy a kendervásznat is felhasználták ruhavarrásra. Ebből az anyagból azonban már — érdekesen — nem a lakatos ujjas formáját hozták ki, hanem az újabb ráncos mellű, ráncos hátú ujiasét. Persze kevésbé díszesen és otthoni használatra. De színesen. A lányok ruhaanyagát veresre festet12* 179
