A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 4-5. - 1961 (Nyíregyháza, 1964)

Nyárády Mihály: Az ajaki népviselet

ték. Az asszonyokét kékre. (Körülbelül harminc éve hagytak fel vele. Amikor már jobban lehetett ruhaanyagot kapni az üzletekben.) A lakatos ujjas sorsa az 1919. évben dűlt el. Egy Rózenfeld Ábrahám nevű ajaki kereskedő a fogságból hazatérve — M. Kovács Máriával — a jelenlegi Torma Istvánnéval — megbeszélte, hogy milyen ruhaanyagokat lenne neki érdemes Budapestről lehozni. Hozott is. Így alakult ki az ajaki lányok ruhaviselésében [ráncos ujjas és ruha (szoknya) viselésében] a következő rend: első vasárnap: „mol" vagyis már fehér delin. Második vasárnap: pünkösdi rózsás fehér delin. Harmadik vasárnap: pünkösdi rózsás veres vagy zöld delin. Negyedik vasárnap: veres kabát. Gyász esetén: fekete delin. Utána vettek persze kázsmérokat is hasonló mintákkal és színekben. Körülbelül huszonöt éve annak, hogy Ajakon a kövesdi asszonyok is megjelentek ruhaanyagokkal. Mindjárt nagy rózsás delint — tehát egy szokatlan — anyagot hoztak. Kinevették vele őket. Egyedül Torma Ilona mert tőlük venni. Utána nem sok idővel, aki tehette, csak azt az anyagot akarta ruhának megvenni. Sőt már kötőnek is vették. A mai ráncos ujjas természetesen egyébként sem egészen az már, ami a kezdet kezdetén volt. Ránc már kevesebb van rajta. Egyes anyagokhoz csak bokrával jár a pántlika. Kialakult a ruha anyag, szín és minta szerinti viselése stb., stb. Talán még annyit itt az ajaki női ajakis viseletről, hogy a menyasszonyi koszorót mindig olyan formájúnak tudják, mint amilyen volt ennek a viseleti darabnak virágkorában. És hogy az asszonyok fehér gyolcs féketőjére is csak úgy emlékeznek. [Csak hát az utóbbit régebben más körülmények közt tették az új asszony fejére. A hérész (öregek mulatozása) alkalmával — a lakodalom második napja délutánján — egy veres kakasnak veres pátlikát kötöttek bokrára a nyakára. Ezt a hérészre összeverődött asszonyok, férfiak elvitték az új pár lakására — hogy amit a legények és lányok jelenléte miatt a lakodalom első napján meg nem tettek — kedvükre kimulathassák magukat. A hérészen már jelen voltak az örömapák és örömanyák is.] B) Az idegenes (ajaki nők által be nem fogadott) női viselet története. Az ajaki idegenes női viseletet két nagy csoportba lehet osztani. Az egyikbe a tősgyökeres ajaki magyar nők által ellesett és átvett idegen (nem ajaki) viseletet oszthatjuk. A másikba az Ajakra beköltözött nem magyar és magyar nők által behozott viseletet. Az első csoportbeli viselettel az előzőkben meglehetős részletességgel foglalkoztam. Így már csak a második csoportbeliről kell itt egyet-mást elmondanom. Az Ajakra beköltözött nők sajátos viseletét már négy kisebb csoportba sorozhatjuk be. a) Zemplén megyei eredetű tót (szlovák) női viselet. Ezt a viseletet a tősgyökeres ajaki magyar lakosok szerint Zemplén északi részéről beköltözött tótok (szlovákok) az 1870-es évek végén, az 1880-as évek eleién hozták be a községbe. Az anarcsi Czóbelek és gyulaházi Huszárok sarlós aratói voltak ezek az emberek. Czóbelek és Huszárék a sarlós aratás miatt költöztették le őket a Felvidékrről. De a kaszával való aratás után is itt marasztották őket. 180