A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 4-5. - 1961 (Nyíregyháza, 1964)

Nyárády Mihály: Az ajaki népviselet

varrt virágú keszkenő is. Ezt a rikító virágot az ajaki nők maguk varrják bele. A festett virágos keszkenőbe is belevarrják. A lányok ünnep alkalmával csak hideg időben kötnek a fejükre keszkenőt. Különös kivételezett alkalmak még: a gyász és a lakodalom. Az utóbbi alkalommal sajátságosan csak a hivatlan lányokról van szó. Akik tudniillik egy lakodalomba nincsenek meghíva, azok nézőkként részt vehetnek a lakodalmi felvonuláson és már ténylegesen is részt vehetnek a lakodalmi táncban. Csak a nyoszolyó lányoktól való megkülönböztetésükre keszkenőt kötelesek kötni a fejükre (XXII. tábla 2, XXIV. tábla 2). A keszkenők színét, — akár a kötőket — a ruhához alkalmazzák. 1. A piros virágú fehér delinhez hideg időben piros virágú, piros szélű fehér delint vagy kázsmért kötnek. 2. Ugyanahhoz a varrott virágú fehér keszkenőt is felkötik. (A voált is.) 3. A virágos zöld és kék delinhez vagy kázsmérhoz piros szőr keszkenőt is felkötnek. 4. Veres kabáthoz a selyem csíkos, varrt virágos fehér voált is viselik. A lakodalmas nyoszolyólányok a piros delin ruhájukhoz és a vendégek a piros ruhájukhoz varrott rózsás fehér voált is használnak. 5. Fekete szövet ruhához fekete selyem csíkos fekete szövet kendőt kötnek. 6. Apró virágos vagy kockás fekete ruhához apró virágos fekete kendőt vesznek fel. 7. A kapkodó és munkaruhához esetleg karton keszkenőt kötnek fel. A lányok gazdagságát a szőttesek és a — keszkenők számával mérik. Drágább keszkenőjüket nagyon is féltik. (Piros rózsás és kék rózsás delint nem mindig lehet kapni a kereskedésekben!) Még a napra is sajnálják kivinni: azzal süttetni. Nem csoda hát, hogy amikor igazán nehezen lehetett kapni, Szentistvánra is elmentek érte. Ez a kis község kb. 170 km-re esik a községtől. Mégis megtették ezt az utat. A szentisvániak ugyanis kiöltöztek a viseletükből. Néha bizony csak „molyrágta" keszkenőt kaptak. Mégis megvették. Kis hibát ugyanis ügyes keszkenő megkötéssel látatlanná lehet tenni. Körülbelül 22—25 évvel ezelőtt Mezőkövesdről felkeresték Aj akót a ruhaárus asszonyok. Keszkenőt is hoztak. Ez piros szélű rózsás fehér kázsmér volt. (A keszkenő széle — magyarázzák ma is — nagyon piros volt. Nem törökpiros, hanem „nemzetiszínzászló piros": Ez rózsaszínpiros. Olyan, mint a szép pántlika színe. A virága is nagyon szép volt. Élénk, mint a pünkösdi (!) rózsa). De azután már nem volt. (Az ilyen keszkenőt, — mondogatják — azért hagyja az ember gyermekről gyermekre.) A kendőt Ajakon nagykontyos asszonyok árulják, azért lett „kontyos kendő" a neve. Ilyen körülmények közt egy-egy gyermektelen vagy pénzéhes ajaki asszony áruba vetette a kendőjét. Persze, kitartotta az árából. Mondják, hogy egy asszony három mázsa Gülbaba burgonyáért adta el a keszkenőjét. És mert szűk termés volt akkoriban a burgonyából, 1500 forintot kapott a keszkenőért adott burgonyáért. Az ajaki lányok két „hajtással" (ránccal) kötik fel a keszkenőjüket. Harisnya. Fekete cérnából való. Strompádli. Gumiszövet. Házilag varrják össze. 1 Nyíregyházi Múzeum Évkönyve IV—V. Ißl -