A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 4-5. - 1961 (Nyíregyháza, 1964)

Nyárády Mihály: Az ajaki népviselet

Cipő. Bőrből készült. Fekete színű. Magas szárú és fűzős. A gyermeklányoknak már az 1890-es években is volt cipőjük Ajakon. A nagy lányok azonban csak 1916 óta viselik nagyobb számban. Akkor még alacsony volt a cipő szára. Virágvasárnaptól Halottak napjáig hordják. Egy ajaki nagy lány mezítláb el nem megy a templomba. Kapca. Vászon vagy parhet. Csizma. Borjúbőr. Keményszárú. 1887 óta hordják az ajaki lányok. Halottak napjától Virágvasárnapig járnak csizmában. Bocskor. Közismert kezdetleges lábbeli. Bőrből van. Csak aratás alkalmával viselik. Amióta azonban a kemény szárú csizma van divatban, megcsappant a bocskort viselő lányok száma. Mert ennek a szára nem jó bocskornak. Van, aki rossz cipőben arat. Van azonban olyan is, aki mezítláb szedi a markot. „Megszokta a lábunk — mondja az olyan vidáman. — Meg van edződve, mint a Fábján Jóska malacának a talpa." Három-négy hónapos korában kellett volna kiengedni Fábjannak a malacait a tarlóra, s ő 7—8 hetes korukban kiverte rá. Amikor beszélni kezdtek vele a dologról, azzal vágta útját a beszédnek: Majd megedződik a lábuk." Hajviselet. Pántlika. Menyasszonyi koszoró. Az ajaki nagylányoknak kétféle hajviseletük van. Az egyik a „pántlikabefonásos", a másik a „pántlikanélküli." A hajfésülési módjuk azonban mind a kettőnél ugyanaz. A hajat felfésülik. Hátul, a két fül közt — középen — elválasztják. A fej egyik oldalán, — a felső részén, — a haj egyharmadát összefogják és a maradék alsó részt kettéválasztják. A felső egyharmadot befelé fordítva az alsó két rész közé veszik. A dús hajat így közönséges hármas fonással befonják. Koszoróba (köralakba) a fej köré rakják. Amelyik lánynak azonban vékony a haja, az, tehetsége szerint egy-két vagy három pántlikát is fon közé. A hajfonók színe piros, kék és zöld. A befont hajat itt is koszoróba rakják. Ezek után az egyik féle fonási módnál úgy, mint a másiknál, a koszorót széles pántlikával körülfogják. A tehetősebbek ez alá a pántlika alá egy-két rövidebb pántlikát is tesznek, hogy a legfelső be ne zsírosodjék (olajozódjék). A hajat körülfogó pántlika színe közönségesen piros. Nagyböjt alkalmával azonban már kék, zöld vagy violaszín (XVII. tábla 2 és XIX. tábla 2). A keszkenőt a lányok az elolajozódás ellen zsebkendővel védik. Van azonban olyan lány, aki erre a célra egy „mizli" nélküli gyolcs féketőt használ. A haj különös ékessége a menyasszonyi koszoró. Ez fémből, selyemből, bársonyból, vászonból, papírból stb. stb. készült. „Csináltvirágos", üveggyöngyös, „arany és ezüst szálas". (Ezért tornyosnak is mondják.) Fátyol nincs hozzá (XX. tábla 1 és 2). Ezt a koszorót első sorban a menyasszonyok fejére teszik. Emellett azonban egyházi funkciókat végző lányok fejére is felrakják. [Ezek a „mennyegzetet" (baldachint), zászlót, szobrot keresztet stb-t vivő lányok!] Ékszerek. Gránát. Karikagyűrű. Tulajdonképpen nem értékek. Különösen nem az a gránát. Ez ugyanis üveggyöngysor. Madzagra van fűzve. A nyakat ékesítik vele (XXIV. tábla 1). Az 1890-es években még fehér porcelán volt az anyaga. S díszesebbé telére a mellrészen egy piros vagy zöld színű pántlikát akasztottak rá. 162