A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 4-5. - 1961 (Nyíregyháza, 1964)

Erdész Sándor: Téli estézés egy nyírségi faluban

ségű mesemondó állandó jelenlétét, közreműködését is feltételezték. Egy jó mesemondó körül — falun kívüli, vagy belüli munkaalkalmak, egyéb összejövetelek során — könnyen kialakulhatott egy mesehallgató csoport, mely után már az a lépés következett, hogy a főszerepet játszó mesemondó mellett a csoport egyes tagjai, akik csupán csak néhány mese elmondására vállalkoztak, a mesehallgató közösséget mesemondó-mesehallgató közösséggé változtassák. Az ilyen közösségekből halálozás, vagy más egyéb ok következtében kieső főmesemondó helyét a legtehetségesebbnek bizonyuló utód veszi át. Az újabb mesélő közösségekből egyre inkább eltünedeznek a kiemelkedő mesemondók, s velük együtt a tündérmesék. A nagy mesemondók szerepét a tréfamesterek veszik át, akik tündérmesék helyett népi novellákat, trufákat mondanak.

7 Ami Lajos mesemondó is nem egyszer panaszként említette, hogy az ő igazi meséit a hallgatóság nem érti, s különösen a fiatalságot csupán a rövid tréfás történetek érdeklik.

8 Kállósemjén községben több éven keresztül alkalmam volt megfigyelni egy olyan állandó közösséget,

9 amely tulajdonképpen mesemondómesehallgató közösség volt, azonban — a szó szoros értelmében vett — mesemondóval nem rendelkezett. E paradoxnak ható észrevétel kifejtése előtt ismerkedjünk meg a községgel, a múlt és jelen mesélési alkalmainak színhelyével. Kállósemjén község a Nyírség szívében, Szabolcs-Szatmár megye területén fekszik. Területe 9471 kh,

10 lakóinak száma az 1960-as népszámlálás adatai szerint 5389 fő.

11 A felszabadulás előtt tizenkét 100 kh-on felüli birtokos 5734 kh-dal rendelkezett, tehát a nagybirtokosok a község földterületének 70%-át birtokolták. A község lakosainak kétharmad része 0—5 kh közötti földterületen munkálkodott.

12 A szegényparasztság a közép- és nagybirtokokon vállalt munkát. A község lakossága három — ma már nehezen elkülöníthető — rétegből kovácsolódott össze: az őslakosság leszármazottjai, kik főleg ref. vallásúak, az ún. Magyar utcában (a jelenlegi Petőfi utcában) élnek; a 100—200 évvel ezelőtt Erdélyből átszivárgott román anyanyelvű, g. kat. vallású juhászok leszármazottjai a Kossuth utcát és környékét lakják. A múlt század 70—80-as éveiben a kállósemjéni nagybirtokosok hívására Heves megyéből kb. 40—50 (főleg r. kat. vallású) dohánymunkás család telepedett le a községet környező tanyákon, különösen Péterhalom tanyán; az utódok egy része az első világháború után a község keleti részét, az ún. Epreskertet szállta meg. Kállósemjén község — településtörténeti, gazdaságtörténeti adatait tekintve — nem különbözik lényegesen a környező községektől, kb. 60—80 hozzá hasonló községet találunk még a Nyírség területén. A régi mesélő alkalmak elsősorban a dohánymunkákhoz kapcsolódtak: 7 Dégh—Kovács—Ortutay, Magyar népmesék I. Bp. 1960. 53. 8 Részletesebben lásd: Erdész Sándor, Egy szamosháti termelőszövetkezet mesemondója: A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve III (1960). Nyíregyháza. 1963. 177—191. 8 Mint (1957-től) kállósemjéni lakos írom e sorokat. 10 1960. évi népszámlálás. 3. r. Szabolcs-Szatmár megye személyi és családi adatai. Bp., 1962. 45. 11 Uo. 40. 12 Magyarország földbirtokviszonyai az 1935. évben (Magyar Statisztikai Közlemények. Új sorozat 99.). Bp., 1936. 194. 116