A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 4-5. - 1961 (Nyíregyháza, 1964)

Erdész Sándor: Téli estézés egy nyírségi faluban

a fűzés, s különösen a csomózás nem volt elképzelhető nótázás, tréfálkozás és mesélés nélkül. Ezek a közösségi munkák az uradalmak területén levő óriási hodályokban folytak, ahol január végéig éjt nappallá téve a „kukások"

13 — napszámosaikkal együtt — serénykedtek. Természetes, hogy téli estéken ezekre a csomózókra falubeli legények és idősebb emberek is ellátogattak. A fonóknak ma már csak emléke él a községben, a guzsaly mindenütt a padlásra került.

14 A fonók elsősorban a fiatalság összejövetelei voltak; ezeken az estéken játszottak, nótáztak, elvétve meséltek is. A fonókon legfeljebb csak rövid tréfás meséket hallgattak meg. Természetes, hogy azokban a fonókban, amelyekben az idősebbek túlsúlyban voltak, hosszabb tündérmesékre is sor került. A községben a dohányosmunkákon és fonón kívül más, mesélésre alkalmas társasmunkát nem ismertek.

15 A társas összejövetelek is hozzátartoznak a falu életéhez. Télen, amikor a férfiaknak favágáson, jószággondozáson, esetleg szerszám javításon kívül más dolguk nemigen akad, amikor az asszonyok is csak odahaza tevékenykednek; nem térnek nyugovóra a korán leszálló nappal együtt, hanem az ismerősök, rokonok és szomszédok egy-egy háznál összejönnek, hogy beszélgetéssel, nótázással és meséléssel szórakoztassák egymást. Ezeket a társas munka nélküli összejöveteleket ,,estézés"-nek nevezik. Mint mondják: „megyünk nálatok estézni", „együtt estéztünk" stb. Ugyanaz volt a célja az alföldi „tanyázás"-nak is, mely az egymáshoz közel lakó tanyaiak találkozóira vonatkozik.

16 Az estéző körök színhelye mindig változik, a résztvevők azonban majdnem mindig ugyanazok. Az estézők általában utcák, utcarészek, valamint társadalmi rétegeződés szerint különülnek el, ugyanakkor azonban kor szerint is. A fonóbeli társas élet elmúltával a fiatalság szórakozás céljából egy-egy háznál gyülekezett. Míg a fonókban 20—25-en is összejöttek, addig a leszűkült baráti összejöveteleken legfeljebb csak 8—10-en találkoztak. Téli estéken a fiatalság ilyen kisebb bandákba verődik, leginkább olyan háznál, ahol lány is van. A szórakozás elsősorban játékokból áll, beszélgetnek és tréfás meséket mondogatnak. Ilyen fonót pótló összejövetelekkel manapság is találkozhatunk Kállósemjénben. Az estézések ma is úgy folynak le, mint 60—80 évvel ezelőtt, azonban a hagyományos el13 A hevesiek „kuká"-nak nevezték azt a fahorgot, mellyel a feltűzött dohányt az ún. szerdiafára akasztották. A „kukás" név innen ered, azonban nem szívesen vették, ha kukásoknak nevezték őket. A letelepült kukásoknak a birtokosok adtak lakást. 14 Ugyanúgy elmúltak a „dörzsölök" is. A 20-as, 30-as években a dörzsölök még jelentősebbek voltak, mint a fonók. Ugyanis a dörzsölő egy este, nagy vendégsereg bevonásával zajlott le ott is, ahol egyébként a fonás munkáját csupán családon belül, vendégek nélkül végezték el. 15 Kállósemjénben tollfosztókat sohasem tartottak. Társas összejövetelekre a tengerihántás (kukoricafosztás) sem ad alkalmat, mivel a kukoricát tisztán törik, s csőborító levelét (csuháját) a szárán hagyják. 16 A téli tanyai életről, a tanyázásról igen hű leírásokat találhatunk Tömörkény István műveiben. (Pl. Öreg regruták. Szeged, 1959. c._ könyvéből lásd Tanyai asszonyok; Tanyai iskolák; Pengetés; A fiú parancsol; Kun László szekere с elbeszéléseket.) Sajnos, erre vonatkozólag szakirodalmunkban csak néhány utalást találhatunk (Pl. Szolnoky Lajos, néprajzi megfigyelések egy új szocialista község kialakulásával kapcsolatban. Ebes, Hajdú m.: Ethn. LXIV. (1963). 104—147. c. tanulmányában a 114. lapon.) 117