A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 3. - 1960 (Nyíregyháza, 1963)

Csallány Dezső: A székely–magyar rovásírás emlékei

kos nevét 1555—1559-ben helyezte át IV. Pál pápa augusztus 5-ről augusztus 4-re. Tehát rovásnaptárunk idejét tágabb értelemben 1484—1559. közötti időben kell figyelembe venni. Legközelebb áll hozzá a csíkszentmártoni rovásfelirat (1501), de azt időben megelőzi. így a Marsigli-féle rovásnaptár rovásjeleinek használati ideje 1484—1500-es évekre határozható meg. 5. A BÖGÖZI FELIRAT A bögözi templomi rovásfelirat

56 olvasata a következő: 18. kép. A bögözi rovásfelirat = Atya-Ist

e

n A feliratot „Atyai ^stán"-nak is olvasták, azonban e megoldás hibás. Amint a karácsonfalvi szövegnél láttuk, szóelválasztó jelek hiányában, a szomszédos szavakat méretbeli különbségekkel tagolják el egymástól, úgyhogy az első szó utolsó rovás jele és a következő szó első rovás jele egymástól méretben eltér. Az atya szó második a rovásjele kisebb, mint az első a betű. A következő szó í-je pedig méretben újra megnő, jelezve azt, hogy itt nem az előző szó folytatását kívánják róni, hanem egy újabb szót kezdtek el, amit az előző szótól méretben megkülönböztetni kívántak. Az „

E

stán" szó esetében, a mély a magánhangzó jelét külön, vagy pedig az л rovás jelével összevonva kellett volna jelezni, de ez nem történt meg. Az st összevonásban sincs d jel, hanem csak száras s-rovásjel, mint Karácsonfalván, Csíkszentmártonban, későbbi módosult alakban pedig Enlakán. I í I í Előforduló bögözi rovásjelek: a, i, n, s, t, ty. Ligatúrája: st. Az n szögletes, deformált alakja ugyancsak Karácsonfalváról ismeretes. A ty jelét és a száras s-t tekintve, a rovásfelirat a XV. századi feliratok csoportjába tartozik. 56 Sziqethy В., Erdélyi Múzeum, XXXV (1930), 368—369. — Jakubovich E.: MNY., XXVII (1931), 81—84. — Eckhardt S.: KCSA, II (1930), 378. — Németh Gy, i. m. 1934, 10—11., 1. ábra. 70