A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 3. - 1960 (Nyíregyháza, 1963)
Csallány Dezső: A székely–magyar rovásírás emlékei
Nikolsburg ck ligatúráját és az ő rovásjelét, valamint a Herepei János által talált gyulafehérvári ábécé (1655) ak rovás jelét.) 33. Eddig kellően ki nem hangsúlyozott betűváltozatot mutat az s rovásjele az írások szóban. Jellegzetessége az ék alakú jel csúcsából meghosszabbított szár. A székelyderzsi felirat Miklóskánt°r szavában; a bögözi felirat Ist e n szavában; a csíkszentmártoni felírat Máty á s szavában, valamint fejlődött alakban az enlakai felirat Isten, Georgyius Musnai szavaiban találjuk meg ezt a száras rovás jeltípust, de mindig e hang kísérete nélkül. A karácsonfalvi feliratban így képviselve van: az a,á, cs, d, e,é, é (= h), f, h, i,í, /c", (a)k, (é)k, (o)k, (ő)k, l, ly, m, n, o,ó, ö,ő, г (teljes és rövidített alakban), s, sz, v rovásjele. Nem kapunk felvilágosítást a: b, c, g, gy, /', ny, p, t, ty, u,ú, ü,ü, z, zs betűkről. Nem mind jelöli a felirat készítője az о, а, e, и magánhangzókat. A g jelére az l analóg szerkezete alapján következtethetünk. Űj betűtípusok és változatok: á (fejére állított forma), cs (fejére állítva és leegyszerűsítve), é, f, h, (a)k, (é)k, (o)k, (ő)k, l, o, r, s jele. Szokatlan a jobbról balra való sorvezetés mellett, a balról jobbra és lefelé irányuló írás. Meglepő a szóösszefűzés közben alkalmazott rovásjelek megfordítása, tornyozása és egybedolgozása is. Ligatúrák: ho, hom, ró, ród, karácson, кг, ács, on, fHviak, flu, fi, lv? iak, ak, m e nd, nd, ők, h u n, ék, ás, ok. A karácsonfalvi felirat szövege, a nikolsburgi és székelyderzsi rovásírással való szoros összefüggése révén, az írástörténeti és nyelvi vonatkozásai folytán, nemcsak a legrégibb (XV. századi) felirataink csoportjába tartozik, de számos új rovás jelét, rovásváltozatát, ligatúráinak nagy számát tekintve, a legősibb székely rovásírásos felirati emlékünk. A felirat jobb alsósarkában szereplő 1459 (?) évszám megfejtési kísérletnek is tekinthető, összefüggése szövegünkkel, a kétségtelen időegyezés ellenére sem igazolható. Végleges ítéletet feliratunkról csak akkor mondhatunk, ha magát az eredeti szöveget vehetjük újra revízió alá, látva a kirajzolt rovás jelek hiányos voltát. Ha az eddigi három megfejtési kísérletet egymással összehasonlítjuk, kiderül, hogy az I— II. rekonstrukciós betűsor (8—9. kép) hézagos, a rovásjeleink nagy része köztük nem is szerepel. Az ott feltüntetett 16 rovás jel és csonka vonalrész helyett, mintegy 35 hangjelölést ábrázoltak több összevonásban (10. kép). Németh Gyula, publikációjában helyesen ítélte meg a székely rovásíráshoz való tartozandóságot és a rovásszöveg jeleinek ősi jellegét, de szövegmegfejtést nem adott. A rovásjelek közül biztosan az m (2) és az ly (12) betű jelét állapította meg, de helyesen látta az sz (10), a d (5), i (8), a h (3., 9.) és az l (7) jel kapcsolatát is. Altheimnél csak az sz (10) és az i (13) jele állja meg a helyét, de részben tekintetbe vehető az ig (16) rovásjele is. Ellenben az ótörökből levezetett betűsora, szövegolvasása, magyarázata, időrendje, teljes egészében elfogadhatatlan tévedés. 50
