A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 3. - 1960 (Nyíregyháza, 1963)
Csallány Dezső: A székely–magyar rovásírás emlékei
Az amb jele (10) úgy látszik, hogy az Ambrus szó rövidítése, de eredetileg az n-b hangjelöléssel. Az emp (3), kétségtelenül az елр-ből eredő rovás jel, mely a Szempéter szó rövidítését adja kiejtés szerint. Az nb alak (4) (helyesen np), az mb jel (4, 8) helyesen np), az Omb (15) (helyesen np), az előző szónak és rovásjelnek értelmét vesztett változatai. Az and (3) rovásjel, a d átkötő jelen kívül nem analizálható. Valószínűleg az András szó rövidítése lappang benne. Az a jel fejrészéből vezethető le. Az us jele (3) összehasonlító anyag hiányában nem magyarázható. Ügy látszik, hogy a „capita dictionum" a rovásfeliratot bevezető Szt. Antal, Szt. Péter, Szt. András, Szt. Ambrus nevének valamelyikével kezdődött el. A szimmetrikus, kétoldalas rovásjel-megoldás azt célozta, hogy a szavak feje félreérthetetlen legyen, akár jobbról, akár balról róják is a szöveget, vagy pedig felezik a rováspálcát. Mikor ezek értelme a tudatból kiveszett, féreghez hasonló szótagjegyeket az írás tréfás elemének tekintették. A szavak elválasztására pontokat használtak. Marsiginéi a 681. lapon (4) két pont szerepel. A konstantinápolyi feliratban (8) egy pont, a csíkszentmártoni szövegben (6) pedig négy pont. A szavak elválasztásának más módját is alkalmazták a székely rovásírásban. Az új szó kezdőbetűjét nagyobb méretűre rótták, mint az előző szó utolsó betűjét, így a szavak jól tagolódtak. A karácsonfalvi (1) és a bögözi feliratban (5) ez az elv érvényesült. 3. Területileg rögzítve a rovásfeliratokat, és azok készítőjének származási helyét nézve, nagyobb részük a Székelyföldhöz fűződik. így Homoród-Karácsonfalva, Székelyderzs, Csíkszentmárton, Csíkszentmihály, Bögöz, Enlaka, Kede (a konstantinápolyi felirat készítőjének származási helye). Marsigli a Székelyföldön másolta a rovásírásos kalendáriumot, amikor a szorosokat zárta el a török elől. Szamoközy, Erdély történetírója Gyulafehérvárott lakott. Telegdi János is erdélyi származású volt, Marosvásárhellyel volt kapcsolata, Rudimentájának belföldi másolatai is Fogarason, Marosvásárhelyen és Nagyenyeden terjedtek el. Kapossi és Bél Mátyás ábécéjének Kapossi Sámuel volt a forrása Gyulafehérvárott. Kájoni János ábécéje Maros-, Gyergyó- és Csíkszékhez fűződik. A marosvásárhelyi kézirat székely ábécéi között említhetjük meg az Anonym, Udvarhelyi, Harsányi, Lipsius, Dobai István betűsorait. Udvarhelyen kelt a Dési-féle ábécé. Otrokocsi Fóris Ferenc betűsorai Telegdire mennek vissza. Hickes György Harsányi-féle betűsorát is székely (hun) írásnak tartották. Telegdi Rudimentája vagy más elterjedt betűsorok a forrásai Miskolczi Cs. István és Gáspár, Komáromi Csipkés György, valamint a „Magyar ÁBC" betűsorainak. A nikolsburgi ábécé eredetéről semmit sem tudunk, de a legrégibb székely rovásírás-változatok közé tartozik. Az l rovás jel alapján Karácsonfalva, Székelyderzs, Kede körzetébe nem tartozott. A radocsányi (Moldva) rovásemlék a Székelyföld kisugárzását mutatja. A székely rovásírás, nagy többségében tehát csak Erdélyben, szorosabban a Székelyföldön volt használatban. Magyarország területeiről ezen 118
