A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 3. - 1960 (Nyíregyháza, 1963)

Csallány Dezső: A székely–magyar rovásírás emlékei

írásrendszerhez tartozó rovásírásos emlékünk nincs, tehát a tárgyalt felirataink területileg kizárólagosan székely, és nem magyar rovásírásnak tekintendők. A rovásfeliratok, és a velük foglalkozó munkák is székely rovásírásnak tekintik szövegeinket. A legrégibb ismert rovásírásunk, a homoródkarácsonfalvi, „hunszékely írást" mond. A legkorábbi, biztosan datálható rovásfelirataink a XV. század első felébe nyúlnak vissza, esetleg még XIV. századi előzményt mutatnak. 4. A székely rovásírás irodalmi említése visszafelé a Bécsi Képes Krónikáig (1358) és ennek forrásáig Kézai Simon krónikájáig (1282—85) követhető. A Bécsi Képes Krónika így ír: „Ezen székelyek (zekuli) a scytha betűket még el nem felejtvén, azokat nem tenta és papíros segítségével, hanem botok metszésének mesterségével, mintegy rovás gyanánt használják."

91 A székely rovásírást krónikáink adatai alapján így visszavezethetjük Kézai ideéig (1282—85). 5. A székely rovásírás a türk írás családjába tartozik, mint azt már többen bizonyították is.

92 Az orkhoni, Jeniszej vidéki és Talasz völgyi feliratok rovásírásai jelentik írásrendszerünk legtöbb betűjének forrását. Különösen a Talasz völgyi írásra áll fenn ez elsősorban. A türk és székely ábécé közt négy rovásjelet tartottak eddig azonosnak: é, n, s, sz jelet. Türk eredetűnek számított a b, i, к

1

, k

5

, d, g, mb, p, r, ü. A / jel i-re megy vissza (Talasz völgy). Az ny betű n+Z-ből tevődik össze, a gy pedig d -f- /-bői. Az ö rovásjele azonos az ü egyik csoportjával, amit főként Telegdi képvisel. Az ё kerekített rovásjele teljesen egyezik a h rovás jelével. Ennek változata szegletes az ё rovás jelével kapcsolatban ugyan még nem került együttesen elő, de hogy megvolt, mutatja a karácsonfalvi felirat (1), Nikolsburg (3), Dobai (28), Kájoni (15), és a jeniszeji feliratok e jele.

93 Mivel a h rovásjele az é/z szón át a türk é-ből differenciálódott, így nem a gödörből vezetendő le. Az о jele nem glagolita vagy szamaritánus o-ból fejlődött, hanem négy rovátkából összerótt szegletes o-ból, mely megvan Karácsonfalván (1) az ok összevonásban és a Homoród szóban. Mivel az о két rovátkából összevont ék alakú alapjelét a türk írásból is ismerjük

94 és Karácsonfalván a /c

4 jellel összeolvasztva jelentkezik, mely k

l itt először és tisztán képviseli a háromszögű türk rovásjelet a székely rovásírás irodalmában, így nem kétséges, hogy mindkét jel türk eredetű. Az ok szóból differenciálódott о négy rovátkájú szegletes rovásjele zárt formát vett fel, a későbbi rombikus alakú k

1 jellé fejlődött, a kapcsolatos k

l jel háromszögű formája pedig kiveszett a székely rovásírásból. Karácsonfalván a A:

1 és a A*

4 rovásjel még a feliraton belül együttesen fordul elő, de megvan még a másik három к jel is. Eddig két к jel volt ismeretes a székely rovásírásban, Karácsonfalván (1) а к jelek száma ötre emelkedett éppen úgy, mint a türkben. A q = k

5 rovásjelet a nagyszentmiklósi feliratban és a 91 Kézai Simon mester magyar krónikája. Ford. Szabó Károly, Pest 1862, 39. lap, 1. j. 92 Németh Gy., i. m. 1934, 26., 11., VI—VII, melléklet. 93 Uo., 31., 7. ábra. 94 Uo. 119