A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 3. - 1960 (Nyíregyháza, 1963)
Makkay János: Különös régészeti leletek a Jósa András Múzeumban
KÜLÖNÖS RÉGÉSZETI LELETEK A JÓSA ANDRÁS MÚZEUMBAN Évtizedek során több, mindmáig nem közölt, sokszor rejtélyes rendeltetésű tárgy került be a Jósa András Múzeumba. Jelentős részüket maga Jósa András gyűjtötte. Az ő emlékének tartozunk tisztelettel, amikor az alábbi tárgyakat ismertetjük, felsorolásunkat esetenként kiegészítve Jósa András kéziratban maradt feljegyzéseivel és rajzaival. A leletek valamennyien a fenti múzeumban találhatók, a megadott leltári számokon. 1. Lábakon álló ovális agyagtál egy része (I. tábla, II. t. 6, IV. t. 2, VIII. t. l—S). Belseje mintegy 8—10 cm mély, és keresztben futó fallal van elzárva elkeskenyedő és fokozatosan peremnélkülivé váló végső részétől. Másik felerésze sajnos hiányzik. A tál belsejében a fenéken öt, ujjakkal besimított hosszanti csatorna fut végig. Ezeknek megfelelő helyeken a keresztfal alsó részén öt kerek áttörés van. Átmérőjük 8 és 12 mm között változik. A keresztfalon kívül eső részen a csatornák folytatódnak, de közelednek egymáshoz, majd szabadon elvégződnek. A tál ezen megmaradt része 2, henger alakú lábon áll. Ha a lábakat lapjukra, azaz egykori fekvési területükre állítjuk, akkor világosan láthatjuk, hogy a tál maga a megmaradt kifolyó rész felé meglehetősen erősen lejtett. Egy további ilyen láb leválva maradt meg, és nem illeszthető az edény egyik részéhez sem. Hogy a tál tényleg lejtett, azt egy másik adat is bizonyítja. Mégpedig az, hogy a leletek között egy negyedik láb is van, mely ugyanarról a lelőhelyről való. Ez azonban a többinél jóval magasabb. Nyilvánvalóan a tál másik, ma már hiányzó végén volt, és így a tál lejtését biztosította. A tál hossza 33 cm, magassága a lábaknál 10,5 cm, a csonka résznél 13 cm, szélessége a választófalnál 21,5 cm. A választófaltól kifelé eső kifolyórész 9 cm hosszú. Lelőhelye: Rakamaz és Tímár közötti partomlás. A leleteket Jósa András gyűjtötte 1888-ban vagy 1889-ben. Hogy a tál már akkor is törött vagy csonka állapotban volt, azt Jósa András egykorú rajzai is bizonyítják. (VIII. t. 1—3.) Ugyanő a leltárkönyvben „öntőkemencének" határozta meg ezt a különös leletet. A tál belső oldala ui. fekete, illetőleg szürkésfekete. Ez átégésre engedne következtetni. A törésfelületek tanúsága szerint azonban ilyen átégés a test belsejére nem terjedt ki. A törés metszetében ui. jól látszik, hogy az anyag megtartotta eredeti vöröses színét. A tál anyagának minden sajátossága egyébként kétségtelenül azt bizonyítja, hogy a lelet neolithikus. Erre látszik utalni az is, hogy éppen az eltört résznél kezdődött egy nagyméretű bütyök vagy lapos fogantyú. Ennek azonban csak kicsiny része, a széle maradt meg. Ha elfogadjuk azt, hogy a tál a neolithikumból származik, akkor elsősorban az alföldi vonaldíszes kerámiára gondolhatunk. Ez a fenti lelőhelyen gazdag anyaggal van képviselve. Lelt. sz. 57. 338. 10. 2. Agyagedény, mely szaruból készült ivókürthöz hasonló (II. t. 2). Pereme alatt átellenben egy-egy átlyukasztás van. Jósa András szerint „kívülről veres festékkel volt bevonva, mely már nagyrészben lekopott". 1888-ban gyűjtötte, a Rakamaz—Timári partomlásból, ill. egy pásztorembertől, aki „ívóvízmerítésre használta". Magassága 10 cm, szájának átmérője 60—70 mm. Lelt sz. 57. 338. 11. Az újabbkőkorba tartozik és lelőhelye alapján a vonaldíszes kerámiába. 3. Kis edényke (II. t. 1). Hordó alakú test. Rövid nyakán tányérszerűen bemélyedő perem van, melynek közepén 0,7 cm átmérőjű nyílást látunk. Belseje nem edényszerűen üreges. Csupán 7,5 cm hosszú, 0,7 cm átmérőjű keskeny csatorna halad a test belsejébe. Oldalt két, karokra vagy szárnyakra emlékeztető fogantyú van rajta. Ezek alul a testhez simulnak, felül viszont egyenesen levágottak, 7
