A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 3. - 1960 (Nyíregyháza, 1963)
Gombás András: Juhtartás Szentmihályon (Tiszavasvári)
vétlenül a település szélén voltak. Fejőhelyeik vagy azoknál, vagy a lakótelkek szélén levő utcák kiszélesedő vagy zsákszerűén kialakított „zug"aiban voltak. A külső legelőöv nagyobb része a községtől keletre észak-déli irányban húzódó „Eszlári" vagy ,,Nagy út"-tói keletre, a löki, nyíregyházi, dorogi és nánási határ által körülzárt területen volt, kisebb része pedig a településtől nyugatra elterülő „Rét"-en esett, amelyet azonban a vizes időkben csak az áradások megszűntével, vagy a tél egy részében használhattak. Itt leginkább csak a „Horgólóhát", „Csíkoshál", „Forgácshát" („Kis" és „Nagy Forgács"), „Fördöshát", „Hosszúhát", „Szamárhát", „Bivalyhát" és „Éetehát" voltak az év nagyobb részében legeltethetők. A réti legelőkre utalva az 1772. év szept. 6-án kelt urbáriális összeírás megállapítja: „... az árvizek, zsombokok és kákák miatt ritkán használhatják." Itt „elegendő vizek, a pusztán (keleti határrész) pedig szükségekre marháiknak alkalmatos kúttyaik vannak". A külső legelőöv magasabb fekvésű területén egy 1811. évi. 8 térkép szerint „Méneskút", „Gulyáskút", „Kozákkút", „Leskút" és „Szárazkút" nevű itatóhelyek voltak. A külső legelőövben a rideg, illetőleg félrideg tartású méneseket, gulyákat, meddelékes és kosnyájakat legeltették. A „Göbölyös" nevű határrészben a sőregulyát, a vele szomszédos „Szemöklapos"-on pedig az üszőgulyát tartották. Juhíartás, juhfajták, fajtaváltás A kedvező földrajzi adottságok a honfoglalás előtti időkben is lehetővé tették ezen a területen az állattenyésztést s így a juhtartást is. Erről régészeti leletek tanúskodnak 9 . Magyarok juhtartására vonatkozó legrégebbi szentmihályi adatom az 1556. évből származik. A pápai dézsmajegyzék szerint abban az évben a bárányszaporúságból 104 db bárányt adtak le tizedként Szentmihály juhtartó jobbágyai. 10 A ref. egyház jegyzőkönyvében levő adat: „1776. Tavasszal jó Szerentséjek lévén a Juhos Gazdáknak a bárányokhoz, egy Prédikátióra felindulván harmintz hatan ajándékoztak 36 bárányt...". A másik bejegyzés: „1777. Tavasszal Májusba' a' mely Juhos Gazdák tavaly bárányt nem adhattak, most adtak négyet Nro 4." 11 További írásos adat szerint a községnek 6 közös juhnyája volt. Ezekből 8 Országos Levéltár. Helytartótanácsi iratok. Div. XI. No. 17. 9 A honfoglalás előtt itt élt avarok is sok juhot tarthattak. Az 1956. év óta feltárt 2—7. sz. avar temetők sírjaiban a halotti tor lócsontjai között lépten-nyomon juhcsontok voltak. Megtörtént, hogy egyetlen sírból 19 db. juhlapockacsontot szedtünk fel. 10 Az 1556. évi tizedjegyzékben: „Zenthmynal habet plebanum. Ladislaus Anda ag. VIII. (s) Michael Bacsy ag. V., Joannes Csanak ag. III. (s) Gregorius Mesaros ag. XI. (s) Jacobus Oláh ag.V. (s) Albertus Byró ag. X. (s) Albertus Zevocz ag. XI. (s) a filius eiusdem ag. III. (s) Andreas Anda ag. XII. (s) Paulus Tothag. III. (s) Joannes Kovacz ag. 2 (s) Nicolaus Oláh ag. X. (s) Sa ag. LXXXIII. Redens XXI." Országos Levéltár B. 1205. iratcsomó. 11 Hogy sok volt a juhtartó gazdák száma, mutatja a ref. egyház 1772. évi jegyzőkönyvének a 247. lapon talált következő bejegyzése is: ,,1776. Tavaszszal jó Szerentséjek lévén a Juhos Gazdáknak a' bárányokhoz, egy Prédikátióra felindulván harmintzhatan ajándékoztak 36 bárányt.. ."A 248. lapon: 1777. Tavasz-" szál Májusba' a'mely Juhos Gazdák tavaly bárányt nem adhattak, most adtak négyet Nro 4." 15* 227
