A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 3. - 1960 (Nyíregyháza, 1963)
Gombás András: Juhtartás Szentmihályon (Tiszavasvári)
kettő kosnyáj. 12 A közös nyájakon kívül a tehetősebb s több juhval bíró telkes jobbágyoknak önálló nyájaik is voltak. Több urasági nyáj is legelt a határban. Fényes Elek a már előbb is említett geográfiájában a 242. lapon írja Szentmihállyal kapcsolatban ezt: „Földesuragr. Dessewffy József. .. finom nemesített juhokat tenyésztet." Maga Dessewffy József pedig egyik Kazinczy Ferenchez írott levelében említi: „Nékem elég magyar juhaim vannak... A magyar juhokkal nem volt haszon az idén... Én még a múlt hónapban selyemanyajuhokat és kosokat vettem hitelbe. 13 Másik helyen: „Tégy úgy, mint én, Fejér vármegyéből magam fogok hozni selyembirkást juhaival együtt; ha nyáron télen kitartom birkáit, felibe osztozok vele mindenben, a tőkejuhokban is, valamint a szaporodásban, a gyapjúban, a báránykákban, a túróban, egyszóval mindenben... Lehet-e jobb móddal tőkét nevelni?" 14 Ugyancsak akiterjedt juhtartássalkapcsolatos adatnak tartom a ref. egyház 18. századbeli anyakönyveinek azokat a bejegyzéseit, amelyekben a családnév mellett mint ragadványnév ott van a „juhász" 15 Az 1895. évi összeírás szerint 4247, az 1900-as évben pedig már csak 2227 db juh volt a községben. Az eltelt öt év alatt tehát 2020 darabbal esett a község juhállománya. Ennek a valószínű oka az, hogy a vasutak megépülésével és a közlekedési utak meg javulás ával kedvezőbb lett az áruértékesítés lehetősége s ezért feladták az állattenyésztést a falu parasztjai. A hatvanas években megtörtént a tagosítás is. Ekkor már összezsugorodtak a legelőterületek. A határ legnagyobb része szántóművelés alá került. A juhtartásból származó bőr és gyapjú-értékesítési nehézségei miatt bekövetkezett válság arra kényszerítette a parasztokat, hogy lemondjanak a juhtartásról. Gyermekkoromban, a XX. szd. elején már csak 3 juhtartó gazda volt a községben. Ezek mindhárman 20—25 holdas kisgazdák voltak. Falkáik 3—350 darabból állottak. Juhállományukon erősen látszott, hogy a késett fajtaváltás útján vannak, mert nyájaikban sok volt a korcs. Gazdálkodó családoknál még mindig tartottak 2—3 juhot, hogy szüretre, esetleg lakodalomra tudjanak juhot vágni s a bőrökből pedig ködmönt készíteni. Bunda és női „kisbunda" is kevesebb készült el már ezekben az időkben s a szűcsmesterség is kihalóban volt. Míg legelőben bővelkedtek, minden valamire való gazdálkodó egyben juhtartó gazda is volt. Egy-egy ólaskertben a múlt század első felében még 20—60 db juhot is lehetett találni. Az 1841. évben Körösi Tóth Sára hozományában még „6 juh" és „2 tokju" szerepelt. Özv. Tóth Jánosné vagyonösszeírásában 18 db juh és 4 bárány szerepel. N. G. Oláh Mihály hagyatékában egyebek közt 12 db juh említődik. 16 Néhai Sajti Bálint 10 holdas gazda beszélte el, hogy gyermekkorában még évente 50—60 db juhot tartottak. Vajda Bálint 12-kat. h.-as gazdának is mindig volt 25—30 juha. Aranyos János 20 holdas gazda is elmondta, hogy 150 db juhot tartottak és a Tök nevű ember 250 juhával együtt járatták azokat legelőre részes juhásszal. 12 Nyíregyházi Ali. Levéltár, fase. 12. nr. 1187. 1796. 13 gr. Dessewffy József levelezése Kazinczy Ferenccel, III. kötet 137—139. 1. 14 Uo. III. k. 150. 1. 15 A szentmihályi ref. egyház anyakönyve 1737—1790. Juhász Gál, Juhász Balogh, Juhász Jámbor, Juhász Bacsó, Balogh Juhász, Juhász Kató, Juhász Kovács, Juhász Kis, Juhász Makai, Juhász Nagy, Juhász Szabó. 16 Községi jegyzőkönyv, 1841. VI. 20-i, 1846. jun. 18-i 28. sz. és az 1851. évi 12. sz. bejegyzések. 228
