A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 3. - 1960 (Nyíregyháza, 1963)

Balogh István: A magosligeti málévetőgép

A MAGOSLIGETI MÁLÉ VETŐGÉP A Néprajzi Atlasz számára gyűjtőpontul kijelölt Magosligeten (Szabolcs-Szatmár megye) 1960-ban bukkantam rá egy olyan kukorica vetőszerkezetre, amely az adatközlőim szerint a szatmári Erdőhát több falujában is használatban van, ha nem is olyan általánosan, mint Magosligeten. Az itteni általános használat oka az, hogy az első példányát is itt készítették el, majd tökéletesített alakjából mintegy 30—35 példány készült részben helybeli használatra, részben a szomszéd falvak lakói részére, de elkerült belőle egy a távolabbi Csengersimára is.

1 A kukoricavetőgép e formáját Balassa Iván monográfiája nem ismeri, sőt hozzá hasonló szerkezetről sincs.tudomása.

2 Bár a vetőgép jelenlegi formájának eredete nem tisztázott, későbbi elterjedése, a mai napig való általános használata szoros összefüggésben áll a számos- és erdőháti talajviszonyokkal, a kukorica termesztésének megnövekedésével a paraszti gazdaságokban az első világháború után s ezzel kapcsolatban azzal is, hogy régi vetési mód mellett, a nagyobb területen folytatott termesztés miatt, a kapálást kézi munkával nem tudták többé ellátni, s át kellett térni a kukorica soros vetésére, az ekekapa használhatása érdekében. Adatközlőim egyhangú állítása szerint, az első világháborúig Magosligeten a paraszti gazdaságok szántóföldjüknek több mint háromnegyedét őszi és tavaszi gabonával vetették be. Legtöbb helyen megelégedtek egy-két magyar hold (1200 \J-ö\) tengeri vetéssel. (1935-ben a magosligeti határ művelés alatt álló területe 887 kat. hold volt, ebből a 33 birtokos kezén levő 50 holdon aluli birtokok összes területe 524 holdra rúgott.

3 A kukoricát vagy ahogy itt nevezik, a málét egyaránt használták emberi tápláléknak és állati takarmánynak. Az már jó gazda volt, akinek egy jó bélfa (egy szekérnyi, kb. 5—6 q) csöves tengerije termett (Túri Gáspár). Az itteni talajviszonyok miatt lehetőleg igyekeztek a tavasziak alá a földet még ősszel megszántani, jóllehet ez éppen nem volt általános a húszas évek elején sem. A tavasziak alá való őszi szántás csak a 30-as évek elején vált általánossá. Az ősszel felszántott tarlót azonban tavasz1 A vetőgép készítésének elsőbbségét erősen vitatják Magosligeten. Tar Ambrus szerint az első példányt az ő apja készítette mintegy 30 évvel ezelőtt. (Ezt a példányt az Orsz. Mezőgazd. Múzeum vette meg.) Kiss Gedeon szerint elsőnek Kelemen Gyula csinálta. Túri Gáspár tudomása szerint Tar Ambrus Kiss Gergellyel együtt volt először ilyen vetőgépe, utána Kiss Andrásnak és Kelemen Gyulának. Egy-két év múlva már volt az egész falunak. A jelenlegi formájában Túri József készítette elsőnek, az eredeti formáját s a vetőcsövét a későbbi tapasztalatok alapján ő alakította át. 2 Balassa Iván A magyar kukorica. Bp., 1960. 141—146. 3 M. Stat. Közi. Üj Folyam. 99. k. 207. 219