A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 3. - 1960 (Nyíregyháza, 1963)
Makkay János: Különös régészeti leletek a Jósa András Múzeumban
másolatokat. 81 Sokkal több ilyen lelet ismert Délmezopotámia Obéid-kori leletei között. Nyéllyukas balták kicsinyített másolatai kerültek elő Teriduban (Abu Shahrein), 82 al-Ubaid-ben, 83 Ur-Ubaid-ben 84 és Teli Uqair-en. 85 A délkelet-európai neolithikus kultúrák erős előázsiai kapcsolatainak ismeretében nem lehetetlen összefüggést tételezni fel a mezopotámiai és európai ilyen baltamásolatok között. (Hasonlóan a Mezopotámiából kiinduló és délkelet-európai neolithikus és korai bronzkori kultúrákba is eljutó kettősbalta tisztelethez és ábrázolásokhoz. Ilyen kettősbalta, csontból vagy agyagból, a zombori múzeum publikálatlan leletei között is van. Minden jel szerint neolithikus, a Vinca A szakasszal, vagy a tiszai kultúrával egykorú. Banner János professzor szíves szóbeli közlése.) A baltamásolatok rendeltetése kettős lehet: egyik az, hogy halottak számára készültek, a sírba teendő, de értékes kő- és rézeszközök 86 helyett. Másrészt annak az istennek ajánlhatták fel őket áldozati ajándékként, akinek a megfelelő balta attribútuma, kedvenc mitológiai fegyvere volt. 87 Hasonló képzeteket tulajdoníthatunk a mi magyarországi leleteinknek is. Elképzelhető, hogy a 7. sz. alatt közölt miniatűr edényeknek is hasonló rendeltetésük volt. A késői neolithikus dél-európai festett kerámiák szoros kapcsolataira jellemző, hogy a mi miniatűr edényeink mennyire hasonlóak vincsai, butmiri, kormandini, ljubljanai kis korsócskákhoz. 88 Az ilyen piciny edényekre jellemző, hogy mindig igyekeznek megtartani a példaképükül szolgáló eredetiek formáját. Sőt, jellegzetes díszítéseiket is átveszik! 89 A délkelet-európai neolithikumból és kőrézkorból számtalan hasonló edénykét említhetnénk meg, de ez teljesen felesleges. A 14. sz., szarvasmarhák szarvát utánzó tárgyak pontos rendeltetését azért nem tudjuk meghatározni, mert mind a négy megmaradt példány töredékes. Elképzelhető, hogy a neolithikumban nagy gazdasági és vallásos jelentőséggel felruházott bika szarvait votiv tárgyakként is ábrázolták. Bikafejeknek, ha néha erősen sematikus formában is, ismerjük agyagból való megmintázásait. A mi leleteink azonban az általánosan elterjedt típustól 90 kissé eltérnek, az azonban nem jelenti azt, hogy hasonló céljuk nem lehetett. 81 Uo. 82 Thompson, R. C, The British Museum Excavations at Abu Shahrain in Mesopotamia in 1918. Archaeologia 70 (1920) X. t. B. képen. 83 Hall, H. R.—Woolley, С L., Ur Exscavations I. Al-'Ubaid. (London 1927) 205., XL VI. tábla 2 : 38. 84 Woolley, С L., The Antiquaries Journal 10 (1930) XL VII. tábla a) kép. 85 Lloyd, Selon — Safar, F., Tell Uqair. Excavations by the Iraq Government Directorate of Antiquities in 1940 and 1941. Journal of Near Eastern Studies 2 (1943) XVI. t. B. 86 Például С. L. Woolley, Excavations at Tell el Obeid. The Antiquaries Journal 4 (1924) 345., XLVII. tábla Ъ. 87 Osten, H. Н. von der, Altorientalische Siegelsteine der Sammlung Hans Silvius von Aulock. Studia Ethnographica Upsaliensia 13 (Uppsala 1957) 15., 1. jegyzet. 28 Korosec, J., Vases en miniature ressemblent aux flacons dans la période néolithique. Arheoloski Vestnik 9—10 (1958—59) 12., és több ábra. 89 Amint ezt a tiszafüredi múzeumban levő nagyszámú miniatűr edényke példájából is jól láthatjuk. Ezek a leletek azonban későbronz- és korai vaskoriak. 90 Pl. M. E. L. Mallowan, i. m. 184.; Evans, A., The Palace of Minos at Knossos. (London 1921) I. kötet, 16. kép.; M. E. L. Mallowan közli a legfontosabb szakrális, bikafejeket "vagy szarvakat utánzó agyagtárgyakat. Vesd össze még: Speiser, 21
