A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 3. - 1960 (Nyíregyháza, 1963)
Nyárády Mihály: A szatmárcsekei református temető fejfái
3. A kétféle „magyar bajusz" dísz egyes tárgyakon együttesen való előfordulását bizonyságként lehet tekintenünk arra nézve, hogy azok, mint motívumok, összefüggenek. Amiknek az ismeretében az előző fejezetek adataiból már a következő tanúságokat szűrhetjük le: 1. A kétféle „magyar bajusznak" a szatmárcsekei fejfákon való egyidőbeli előfordulását bizonyságképpen tekinthetjük arra nézve, hogy ezek a díszek közös eretűek. 2. Amennyiben pedig a tiszadobi fejfákon látható barokkos jellegű voluta (csiga) bebizonyíthatóan az egy középvágású „magyar bajuszra" egyszerűsödött, a „magyar bajusz" díszt barokk eredetűnek lehet mondanunk. 3. Ugyanebből már következtethetjük azt is, hogy a fejfák vésései nem állandóak. 4. Egyúttal azonban azt is következtethetjük belőle, hogy a fejfák díszei egyszerűsödhetnek. 5. A vámosororszi fejfák díszesedésével kapcsolatban pedig már a folyamatos díszesedésükre is következtethetünk. A szatmárcsekei fejfák problémája a néprajzi szakirodalomban Solymossy Sándor kiváló ethnográfusunk a szatmárcsekei temető fejfáit már 1930-ban szóvátette az Ethnographiaban. Azokat emberarcúaknak, egyszersmind a magyar nép ősi csónakba-temetkezése emlékeinek mondotta. 13 Solymossy Sándor megállapításait azonban már nagy ethnográfus kartársa, Bátky Zsigmond sem tartotta kifogástalanoknak. Egy, a Néprajzi Értesítőben megjelent cikkében hiányolta, hogy Solymossy a magyarok ősi, csónakba való temetkezésének igazolására régészeti, hagyománybeli és nyelvi adatokat nem sorakoztatott fel. Emellett ajánlotta neki, hogy a szatmárcsekei fejfákhoz hasonló csónak után kutasson, mert ez újság számba ment ő előtte. Ő ugyanis — mondotta — olyanokról mindaddig nem tudott. Azt azonban már kifejezetten hihetetlennek tartotta, hogy a sírdomb fejfelőli részéhez valahol is állítottak volna olyan fejfát, amely csónakból készült, vagy amellyel csónakot utánoztak volna, vagy éppen úgy utánozták volna, hogy a halott benne volt, de a csónakkoporsó fedele le volt véve. Bátky Zsigmond ezeket a kifogásokat mellékesen — egy idegen nyelvű tanulmány ismertetésével kapcsolatban 14 — írta. így jóformán csak a szakemberek vettek róla tudomást. Hogy azonban ezek között is akadt olyan, aki nem mérlegelte Bátky Zsigmond óvását, annak bizonysága Lükő Gábor egyik könyve, amelyben a Solymossy Sándor által fénykép alapján ismertetett szatmárcsekei fejfaféléről azt írta, hogy plasztikus díszítményként megőrizte az emberi arcélt. 15 13 Solymossy Sándor, Ősi fejfaformák népünknél. Etnographia 1930. 66—88. 14 Néprajzi Értesítő 32 (1930) 157—158. 15 Lükő Gábor, A magyar lélek formái. Bp., 1942. 214, 220, 134. ábra. Az általa közölt 6. sz. képen látható a Solymossy Sándor által szóbahozott szatmárcsekei fejfa. S ezzel kapcsolatban Lükő Gábor ugyancsak kijelentette, hogy emberarcú. Ugyanezen ábrán, Domanovszky Györgyre való utalással még két kölesei „emberarcú" fejfa képét is közli. Eszerint utóbbiaknak is ősi bálvány-származékoknak kellene lenniök. Lükő Gábor véleményét Solymossy Sándor véleményével kapcsolatban tanulmányomban 14* 211
