A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 3. - 1960 (Nyíregyháza, 1963)

Nyárády Mihály: A szatmárcsekei református temető fejfái

házi ácsmester, a 69 éves Jakab Lajos szerint a két közép vágású „magyar bajuszt" az ácsok „dupla magyar bajusznak" is mondták. Az egyszerűt (egy középvágásut) a rövidebb, a duplát (két középvágásut) pedig a hoszszabb tárgyak díszítésénél használták. Egyébként az ácsok ezt, mint azt,, inkább a fák lapjain, a kerékgyártók pedig a fák élein alkalmazták. A békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeumban való járásom alkalmával is több értékes adatot gyűjtöttem. így találtam ott olyan ágyat és kanapét, amelyen az egy középvágású „magyar bajusz" díszlett. Tábori Györgytől pedig úgy értesültem, hogy az ilyen dísznek Békéscsabán ugyancsak „magyar bajusz" a neve. Egy nyíregyházi kisiparosnál való kérdezősködésem is érdekes eredménnyel végződött. A 65 éves Szikszai István asztalos ugyanis elmondta nekem, hogy fiatal korában Erdélyben dolgozott. Ott látott olyan egy és két középvágású díszítéseket, mint amilyeneket én mutattam neki. Kalotaszegen, Szamosszegen, Gyulafehérváron és Nagyenyeden alkalma volt azokat megfigyelni. Egy középvágásúakat általában látott tálason, bölcsőn és ágyfejen. Gyulafehérváron és Nagyenyeden azonban már látott régi könyvtári polcokon is. De ahol járt, ott ezeket a díszeket csak „ökörszarvnak" nevezték. Egy ökör járom bélfáján két középvágásos „ökörszarv" nevű díszítményt látott. Egészen természetes volt az, hogy ezek után a kutatást irodalmi téren is folytattam. Ennek a folyamán az egy középvágású „magyar bajuszos" bútordíszítési módra példát találtam Malonyay Dezső kalotaszegi népművészeti könyvében egy zentelkei tojástartós vízpadnál.

8 A két középvágással bíró „magyar bajusz" díszt is megtaláltam Malonyay Dezsőnek a székelyföldi művészetről írott könyvében, egy karos pad díszítései között.

9 A kalotaszegi népművészeti könyvben azonban már láttam az egy és két középvágásos „magyar bajuszt" együttes alkalmazásban is.

10 A két középvágással készült „magyar bajusszal" való díszítési módról Ráth Györgynek az Iparművészet című munkájából is olvastam. Ezt a Veszprém megyei soólyi református templomnak az Iparművészeti Múzeumba vitt karzatlábával kapcsolatban tette.

11 A szerző ehhez azt a megjegyzést is hozzáfűzte, hogy a tárgy az 1724. évből származik. Végül utalok itt Ráth György említett könyvével kapcsolatban egy 1609. évszámmal jelzett, ismeretlen helyről származó ónmázas víztartó edényre, amelynek már nem az élén, hanem az élei mentén húzódott két kettős középvágású „magyar bajusz" féle díszítmény, és amelynél a szerző azt a megjegyzést tette, hogy a tárgya a legrégibb ónmázas magyar edény.

12 Az ebben a fejezetben közölt adatokból többek között kitűnnek a következők. 1. Az egy és két középvágású „magyar bajusz" nevű díszek nemcsak a fejfákon, hanem más népi eredetű tárgyakon is megtalálhatók. 2. Ezek a díszek olyan helyeken is megvannak, amelyekről a legkevésbé sem lehet feltételezni, hogy a temető fejfáiról kerültek át más tárgyakra. 8 A magyar nép művészete. Bp. 1907. I. 163. oldalon levő 251. ábra. Ugyanezen az ábrán még más hasonló díszítések is találhatók. 9 Ua., II. kötet, 1909. 185. oldalon levő XXII. ábra legvégén. 10 Ua. I. kötet, 161. oldal 1. kép. 11 Az iparművészet könyve, 1905. II. kötet, 494. 1., 394 kép. 12 Ua. II. kötet, 584. o., 487. kép.