A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 3. - 1960 (Nyíregyháza, 1963)

Nyárády Mihály: A szatmárcsekei református temető fejfái

ságú. És nem volt mesterkézre valló sem. Valamennyi négyoldalú hasábra emlékeztetett. De az egyik teljesen sima volt. A másik ereszes. Volt, amelyiknek a teteje sima. Volt olyan is, amelyiké lecsapott. És volt éles is közöttük. És mindössze három fejfán láttam gyökeres fűzfaábrát. Egyben egy pléhdarab helyettesítette a táblát. Egy sír végében (nagyon természetesen annak a nyugati végében) egy erős használatra mutató vascső állt ki a földből, rajta megint csak pléhből készült tábla volt. Ezen egyenlőtlenül sorakoztak a nehéz kézzel, festékkel írt betűk. Tehát a község temetőjében sehol semmi nyom nem volt arranézve, hogy a kereszteknél és fejfáknál valaha díszképpen használták volna az egy, vagy a két középvágású „magyar bajuszt". Mint legöregebb napkori emberhez, a 82 éves Lipták Andráshoz is elmentem. Kérdéseimre a következő választ adta. A községben a kapuk díszítését 40—50 évvel ezelőtt egy Bálint és egy Szilágyi Károly nevű ácsmester hozta divatba. Mind a kettő városban tanulta a mesterségét. Először csak a kapufélfát faragták ki. Azután már a szemöldökfát is. Később Pallai Béla is foglalkozott ilyesmivel. Idős Lipták András csak a kapufélfáit díszíttette. A szemöldökfát magát simán hagyatta. Amikor azonban látta, hogy a kapufélfa felső részét is kikezdi (korhasztja) az idő, feléje egy koporsófedelet csináltatott. A furcsa nevezetű kapu- és kapufélvédő két deszkadarabból készült. Ezeket vályuszerűen egymáshoz szegezték és a két kapufélfa fölé helyezték. Kutatásaim közben arról is értesültem, hogy egyes szatmárcsekei parasztházaknál a tornácoszlopok oldalán a tiszadobi temetőbeli fejfák véséséhez hasonló voluták vannak kivésve. Valóban! A községben három háznál van ilyen oszlop. A házak egyikét, a Kölcsey utca 32. szám alatt fekvőt 160 évesnek mondták. A ház három tornácos, csak a „háta" mögött nincs tornáca. Mind a három tornác faoszlopos. Az oszlopok barokkosak. Derekukon „volutásak" és „csipkevágásosak". A sarkokon állókon két-két, más helyeken sorakozókon egy-egy csipkevágással végzett voluta van. Ezek a díszek az oszlopok külső oldalán vannak. Az oszlopok náluk karosak. A karok barokkosak. (A ház fényképét a XX. t. 1, az oszlopdíszét a XXII. t. 1 alatt közlöm). A második ház a Kölcsey utca 57. szám alatt van. Ez már évszámmal is el lett látva. Gerendáján a következő felírás áll: „Varga János és Farkas Sára által építtetett 1855 Juni 14." A ház oszlopdíszei a másik házénál primitívebbek. Vagyis a volutája végeinél csak egyszerű vonaldíszek vannak. Ennek a háznak is barokkosak az oszlopkarjai. De a karok már hiánvosak (XX. t. 2). A harmadik ház a Kölcsey utca 55. szám alatt fekszik. Az előbb említett házzal szomszédos. A három ház közül a legújabb. Különös érdekességei a következők: az oszlopai oldalain levő volutadíszek a másik két ház volutadíszeinél már nagyobb alakúak és erőteljesebben vágottak. A volutái végében levő díszek már nemcsak „csipkevágásosak", hanem vonalasak is. Tehát a többi ház volutatoldalék díszei egyesítve vannak nála. A Szatmárcsekéhez közel fekvő Fülesden több olyan ház van, amelynek az oszlopélein egy középvágású „magyar bajusz" dísz található (XXL t. 2). A fülesdi temető fejfáin ilyen díszítést nem találtam. Mint különös érdekességet említem meg itt azt, hogy egy baktalóránt14 Nyíregyházi Múzeum Évkönyve III. 209