A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 3. - 1960 (Nyíregyháza, 1963)

Makkay János: Különös régészeti leletek a Jósa András Múzeumban

réteget találtunk. Ennek kémiai vizsgálata folyamatban van, és eredménye feltehetően eldönti a táltípus használati célját. 1963. tavaszán a tiszavasvári, keresztfali ásatást tovább folytatjuk, és az ilyen tálak szempontjából is további leletek és megfigyelések remélhetők. * # * A 2. sz. leletünk egy ivókürt alakú edény, mely felfüggeszthető volt. Figyelmes vizsgálattal még ma is látható, hogy kívül és belül vörös festéknyomok maradtak meg. Valószínű, hogy egykori tulajdonosa az edények és a test festésére és a vallási szertartások végrehajtására szolgáló piros földfestéket tartotta benne. Ez is azt bizonyítja, hogy a lelet elsősorban az újabb kőkorba tartozhat. A 4. és 5. sz. tárgyak rómaikori leletek, és nyilvánvalóan edénydíszítő korong készítésére szolgáló negatívok. Formájuk mellett díszítésük is erre utal.

71 Koruk szerint megyénk szarmatakori leleteihez tartoznak, és a szarmaták kapcsolatainak megítélésében fontos adatot jelentenek. Nyilván hozzájuk tartozik a 3. sz. edényke is. A 16. sz. miniatűr agyagbalta votiv tárgy volt. Hozzá hasonlókat a lengyeli őstelepről,

72 Szeghalom, Kovácshalomról,

73 vagy Pilinyből

74 és Tibolddarócról egyaránt ismerünk.

75 Előbbiek, elsősorban a szeghalmi, a kőrézkorba, utóbbiak pedig vagy a péceli kultúrába, vagy a korai bronzkorba (hatvani kultúra) tartoznak. A két utóbbi korszak között a Lomnicicsúcs közelében, a kanellurás kerámia telepén talált miniatűr agyagbalták,

76 valamint a Schneckenberg-kultúra hasonló tárgyai

77 jelentik a kapcsolatot. Kő- és rézeszközök agyagmásolata azonban szokatlan jelenség. Ezek elsősorban baltákat utánoznak, tehát a mindennapi életben használhatatlanok.

78 Csakis vallásos-szimbolikus rendeltetésük lehetett. Ilyen másolat már Jerikó legkorábbi rétegeiből ismert.

79 Majd a Halaf-korban jelennek meg ilyen jellegű tárgyak, a két, Tepe Gawra-n talált, szeghez hasonló lelet formájában. Rendeltetésük bizonytalan.

80 Ugyanitt, az Obéid-kori XV. rétegben azonban találtak nyéllyukas baltákat utánzó kis agyag71 Alföldi A., Arch. Ért. 1918—1919. 1 skk. Yö. Laureae Aquicenses I. (Bp. 1938) 1 skk. 72 Wosinszky, M., A lengyeli őstelep csiszolt kőeszközei s azok készítési módja. Arch. Ért. 1893. 195.; Ua.: Leletek a lengyeli őstelepről. Arch. Közi. 1890. 56., II. tábla 14. 73 Szeghalmy Gy., Ásatás a szeghalmi Kovácshalomban. Arch. Ért. 1913. 128. 74 Nyáry A., Arch. Ért. 1909. 415—424. 75 Balázs В., Arch. Ért. 1907. 248—249.; Vő. még: Ebenhöch, F.: Arch. Közi. VII. 170. 76 Novotna, M., Eine Höhensiedlung mit kanellierter Kultur in Velka Lomnica. Sbornik filozofickoj Fakulti Univerziti Komenski. Historica 9 (Pozsony 1958) 283. Említenek Lengyelországból származó hasonló leletet is. 77 Prox, A., Die Schneckenbergkultur. (Kronstadt 1941) 61. 78 Ezt a körülményt azért hangsúlyozzuk, mert ismerünk agyagból készült sarlóutánzatokat, melyeket azonban valóban használtak aratásra. Vö. az 56. jegyzetben említett tanulmányunkat! 79 Kenyon, K., Digging up Jericho. (New York 1956) 58. 80 Perkins, A. L., The comporative archeology of early Mesopotamia. SAOC 25 (Chicago 1959) 36. 20