A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 3. - 1960 (Nyíregyháza, 1963)
Nyárády Mihály: A szatmárcsekei református temető fejfái
a két középvágású „magyar bajuszt" is módomban volt látni. így berkeszi r ófehértói és nyíregyházi szekereken. Egy nyíregyházi szekerén kivételesen három középvágású „magyar bajusz" díszt is láttam. Hanem ennek a középrésze már kissé oldalra nyomott volt. Ezek után a vizsgálatot már a Nyíregyházi Jósa András múzeumban levő tárgyakra is kiterjesztettem. Itt találtam is egy közép vágású „magyar bajusz" díszt két tiszaberceli és egy paszabi sulykon, egy gávai gömbölyítő állványon és egy nyíregyházi kádárkörzőn (a tiszaberceli súlyok képe látható a XIX. t. 1 alatt). A sulykoknál a dísz vízszintes, a gombolyítóknál és a körzőnél függőleges helyzetben volt. Találtam még egy kettős középvágású „magyar bajuszos" tiszaberceli cifra jármot is (XIX. t. 2). Ennél a tárgynál a vésések a bélfákon, függőleges állásban voltak. A képen közölt súlyoknak 55. 810. 1., a járomnak pedig 55. 479. 1. a leltári száma. Újabb múzeumi szerzeményeink között van egy apagyi bölcső, amelynek a végein két középvágásos „magyar bajusz" díszek vannak. A bölcső leltári száma: 61. 51. 1. Az ez irányú kutatásaimat érdeklődéssel figyelő Koroknay Gyula tanár hívta fel a figyelmemet arra, hogy Napkor községben néhány kiskapu szemöldökfáján ugyancsak van két középvágásos „magyar bajusz" dísz. Egy kiskaput le is fényképezett s rendelkezésemre bocsátotta a felvételt (XXII. t 2). Amennyiben így a „magyar bajuszforma" olyan községekben is előkerült, amelyeknek a lakosai vallásukra nézve túlnyomó részben katolikusok vagy görögkatolikusok és származásukat tekintve németek vagy ruténok voltak, elhatároztam, hogy a mondott díszek eredetét illetően, ellenőrzésképpen Napkor községben is részletekbe menő kutatást végzek. Napkorra érkezve, házról-házra járva átnéztem a „magyar bajusz" díszek napkori szokásos kialakítási tereit: a kiskapuk szemöldökfáit és a házak oszlopait. Kutatásom eredményeiről a következőkben számolok be: a kiskapuk szemöldökfái (már ahol szemöldökfáról beszélni lehetett), nagy többségükben négyoldalú hasáb alakúak voltak. Akadt köztük ugyanis néhány szabálytalan. Amit a mester a felhasznált fa görbesége miatt, kénytelenségből formált mássá. De akadt köztük olyan is, amelyik felül szépen ívelt volt. A hasáb alakú szemöldökfák között egyébként túlnyomó többségben voltak a díszítés nélküliek. A díszítettek között nyolc egy középvágású, tizenhárom pedig két középvágású „magyar bajusszal" volt ékes. Az egy középvágásúakat hol a szemöldökfa felső (felülre került) oldallapján, hol az azzal ellenkező oldalon (alul) alakították ki. Négy jutott közülük a szemöldökfa felső lapjára és négy az alsóra. A két középvágású „magyar bajuszt" kivétel nélkül a szemöldökfa alsó lapján alkalmazták. A „magyar bajusszal" díszített szemöldökfák kapufélfái maguk is díszíttettek voltak. Külső részükön, fent és alant többnyire gyámkőformára emlékeztető vésések voltak. De ilyenféle díszek olyan kapufélfákon is előfordultak, amelyeknek a szemöldökfáján díszítések (vésések) nem voltak. 207
