A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 3. - 1960 (Nyíregyháza, 1963)
Nyárády Mihály: A szatmárcsekei református temető fejfái
A legújabb (legegyszerűbb) fejfáknál pedig már különös érdekességképpen lehet megjegyezni azt, hogy a volutavégek (felhajlások) teljesen elmaradtak róluk. Így a fejfák egy középvágású „magyar bajuszos" típussá váltak (XV. t. 2). Még két szabolcsi fejfára fogok itt utalni. Kalicz Nándortól kaptam hírt róluk. Nevezett ugyanis vidéki útjai alkalmával Apagyon és Paszabon talált egy-egy olyan fejfaf ormát, amelyről itt szükségképpen meg kell emlékeznem. Az apagyi fejfának négyoldalú hasábra emlékeztetett az alakja. S ez a fejfa egy-középvágású „magyar bajusz" dísszel is el volt látva. A dísz a fejfa homlokzatán (éspedig annak a legfelső részén) vízszintesen lett kialakítva (XVIII. t. 1). A paszabi fejfának ugyancsak megközelítően négyoldalú hasáb volt az alakja, és szintén egy-középvágású „magyar bajusz" volt a dísze. De ebből már kettő volt rajta. És a két dísz már a fejfának a két oldalán volt. Sőt, ezeket a díszeket már ki is festették rajta. A festéshez aranyos színű festéket használtak (XVIII. t. 2). Ha az egy-középvágású „magyar bajuszoknak" az utóbb említett fejfákon való elhelyezését vizsgáljuk, megint csak azt tapasztaljuk, hogy ezeket a díszeket a fejfánál olyan helyre (a fejfa végére) vágták, ahol egy szabályosan csigásodó (vagy legalábbis a csigaformát jól érzékeltető) görbület kialakítása nem volt lehetséges. S így ezeket a díszeket is a barokkos volutadísz kényszerűségből leegyszerűsített formáinak lehet tekinteni. A szatmárcsekei fejfák homlokéi-bevágásainak más tárgy formákon való előfordulása Az előbbiekben néhány szóval említettem már azt, hogy Boné József szerint Szatmárcsekén nemcsak a fejfákon, hanem más tárgyakon is vannak „magyar bajusz" nevű díszek. Én magam találtam ugyanebben a községben egy kettős kendertörőt, amelynek az élén az egy közép vágású „magyar bajusz" volt kifaragva. A Szatmárcsekéhez közel fekvő Vámosorosziban egy Kis Albert nevű kovácsmester udvarában a javítás alatt álló szekerek bürfaközépfáján, lőcsén és „ferhécén" az egy középvágású „magyar bajuszt" ugyancsak megtaláltam. A mester elmondotta, hogy az „ilyen fajta magyar bajusz" díszítmény az ő segédeskedése első éveiben a szatmárnémeti szekereken még általános volt. 1919-ben még Szatmárnémetiben lakott. Ezt hát tapasztalatból tudja. A szekerek egyébként ebben a városban még a maguk színében, festetlenül kerültek eladásra. Kivétel csupán az volt náluk, hogy a lőcsüket könnyen megpergelték (megpörkölték). A meleg fát kindrusszal (fekete festékkel) befestették. Azután jött rá az egyszerű (egy közép vágású) „magyar bajuszkivágás". Nagyon tetszetős volt úgy. Az ilyen szekér mellett még később is kevés volt a festett szekér. Azt tartották, hogy a festéssel a mesterek a szekér hibáit próbálják eltüntetni. Lassan mégis szokásba jött. A szekereket akkor már zöldre, pirosra és szatinóberre (barnára, sárgára) festegették. Később a régi szabolcsi részi szekereken is figyelgettem a „magyar bajusz" nevű díszt. De azokon már nemcsak az egy középvágású, hanem 206
