A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 3. - 1960 (Nyíregyháza, 1963)
Ujvári Zoltán: Tasnádi Lajos botpaládi kéziratos könyve
a kottafejek rögzítenék a dallamot a gyűjtők füzetében. így történik meg, hogy a legtöbb esetben nem kapunk teljes és valódi képet sem az egyén, sem a közösség dalkincséről. Nem látjuk a hatásokat, az áramlatokat. Kétségtelen, hogy a gyűjtők a nem klasszikus népdalokkal nem messzire jutnak, hiszen legtöbb magyar nóta szövege, dallama a közelmúltban gyökerezik. Viszont ezek mellőzésével nem nyerünk teljes betekintést a népköltészet folyton alakuló, változó világába. Kéziratos könyveinkben — szerencsére — a tiszta népdalokat éppenúgy megtaláljuk mint a magyar nótákat, minden elkülönítés nélkül. Természetesen a vizsgálatnak szempontjai kell, hogy legyenek. Pl. a népi közösségen belül ki, melyik csoport énekel leginkább magyarnótákat? Nagyon valószínűnek látszik, hogy a magyar nótákat inkább a jobbmódú, a polgárosulás útjára lépett parasztok énekelték, míg a klasszikus értelemben vett népdalokat a szegényebb sorban élők — pásztorok, zsellérek, földmunkások, szegényparasztok stb. — dalolták. Gyűjtőútaimról ismerek néhány olyan falut, pl. a gömöri Hét községet, ahol szinte kizárólag magyar nótán nőtt fel és nő fel az ifjúság. Olyan tény ez, amelyről beszélnünk kell. Vizsgálata éppen olyan fontos szempontokat és hasznos adatokat eredményez a népi kultúra megismerésében, mint pl. az a kérdés, hogy milyen polgári hatások érvényesültek a népszokásokban, a viseletben, vagy éppen a szocialista nagyüzemi gazdálkodás milyen változást eredményez a hagyományos paraszti gondolkodásban. Tasnádi könyvecskéjében viszonylag elég kevés a magyar nóta, azonban ezeknek a lejegyzése már azt mutatja, hogy a magyar nóta divata megérintette Tasnádi és bizonyára egész közössége dalkultúráját. Az általam megvizsgált kéziratos könyvek mindegyikében előfordul magyar nóta, műdal. Némelyik könyvben elenyészően keveset, némelyikben jóformán csak magyar nótákat találunk. Komoly társadalmi és kulturális háttere van ennek. Az idevonatkozó kérdések vizsgálata nem minden esetben a népdalkutató feladata. A parasztság kultúrájának változását vizsgálók számára, a magyar nóta különösen sok hasznos adalékot szolgáltat. Tasnádi könyvecskéjének anyagát megközelítően áttekinthetjük, ha a benne leírt nótáknak legalább a kezdősorát feltüntetjük. Abban az esetben, ha nem teljesen világos, hogy az egymás mellé írt versszakok egy dalhoz tartoznak, a versszakok kezdősorát külön-külön feltüntetjük. . Nóták: Ha én vadgalamb volnék (1.1.), Öszel érik a mazsola szőllő, Ha csakugyan meg kell lenni, Eladom a kecskémet nyesi nyesi nyes (2.1.), Este van már késő este haza kéne menni, Jaj de szépen ladikáznak a víz tetején, Esik eső nagy sár van az utczán (З.1.), Lányok lányok ti kapuki lányok, Fúja a bakter fúja a tizenketőt, Minek varod babám a gyolcs inget, Miskolcz város szép helyen van (4.1.), Felmásztam az eper fára, Ha nyúlnak füle volna (5.1.), Mért is szeretlek oly nagyon tégedet, Ne is szeres sohse szeres engemet, Ha majd egykor kiterítnek az udvara, Őszi szél fu hul a fáról a levél (6. L), Ilyen volt a szivem hozád szép rózsám, Boldog éjei együtt vagyok rozsámal, Ha meghalok ne siras meg engemet, Gsernaviczi ezredesur ászt irta a levélbe (7. L), Ha nem látom én a napot elborulok ellankadok, Takarja be lábam nyomát (8.1.), Virágos kenderem elázott a tóba, Sajó kutyám jaj de mélyen aluszol (9.1.), Erdő erdő de szép kerek erdő, Ne vigyenek engem katonának, Minek nekem a rózsa ha a babám katona (10.1.), Ha^tudnád bogár szemű kislány, Isten veled vén eperfa boldogságom fejfája (11.1.), Ősz az idő repülnek a madarak, Szomorú a szivem nagy az ő bánatja (12.1.), Őszi idő ködös napok én is olyan bus vagyok (13.1), Temetésre szól az ének (16.1.), Volt nekem egy szép szeretőm nem is olyan régen, Három árva csalány nöt udvaromban (17.1.), Nem ver meg engem az isten, A faluban legárvább csak én vagyok (18.1.), Mindig csak arra kértelek, Ha meghalok 173
