A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 3. - 1960 (Nyíregyháza, 1963)
Ujvári Zoltán: Tasnádi Lajos botpaládi kéziratos könyve
melés stb. megegyezik s így könnyen összekapcsolódhatott a két rész. Dalolás alkalmával azonban a hosszabb, több szakaszból álló nótákat nem mindig éneklik végig. Legtöbbször csak két-három versszakot. A kéziratos könyvek megőrzik a teljes formát, vagy legalábbis abban az állapotban» amelyben a lejegyzés idején ismeretes volt. Tasnádi könyvecskéjében a dalok zömétől teljesen elütő műdalra is rábukkanunk. A 29—30. lapon Huszka Jenő, Bob herceg с művéből a „Londonban vannak hej számos utczák" kezdetű dal szövegét olvashatjuk. Szükségtelen volna idéznünk a kéziratos formát. Ez az egyetlen, a füzet egészéből föltűnően kiugró dalszöveg. Hogyan kerülhetett a népdalok közé? Tasnádi a katonaságnál — minden valószínűség szerint ott került lejegyzésre a szöveg — bizonyára városi legénytől hallhatta ezt a századfordulón kétségtelenül divatos operettdalt és a tanulás megkönnyítésére a szöveget lejegyezte. Döntő hatás érte-e ezzel a lejegyző dalkincsét? Ha a pillanatnyi hatás meg is volt — bizonyíték erre a kéziratos könyv — a dal szövegének további terjedése és befogadása azonban nem történt meg. A dallamnak a népdalkincsbe való bekerülésére viszont van adatunk. Ballá Péter egy, a bukovinai magyaroktól gyűjtött népdal dallamában Bob herceg énekének dallamára ismert. 22 Műdal, operett, sőt opera melódiáknak a nép közé való jutására többen rámutattak. Igen tanulságos, hogy Erkel Ferenc operáiból is lejutott a nép dalkincsbe egy-egy dallam. Ezzel kapcsolatban Kodály Zoltán azt hangsúlyozza, hogy a műzene dallamai a városi hatás egyik fő csatornáján, a katonaéleten keresztül kerülnek be a faluba. 23 Minél változatosabb tartalmú egy kéziratos könyv, annál jobban tudunk következtetni a tulajdonos, ugyanakkor annak a közösségnek a dalkincsére, amelyben benne élt. Tasnádi kéziratos könyvében balladával is találkozunk. Könyvecskéjében olvassuk Fehér László balladáját. 24 Az eddigi kutatás azt igazolja, hogy Északkelet-Magyarországon igen elterjedt és kedvelt ballada volt a Fehér László. A Tasnádi könyvében előforduló variáns is a Fehér László nagy népszerűségére enged következtetni. Nem lenne teljes a Tasnádi könyvéről alkotott képünk, ha mellőznénk a benne előforduló ún. magyar nótákat. A magyar nóta és nem magyar nóta szétválasztása és a kettő közötti határvonal megállapítása igen sok esetben nem könnyű. Nem azokra a nótákra gondolok, amelyek élesen elütnek a népdaloktól, hanem azokra, amelyek a határmezsgyén állanak. Külön problémát jelent a magyar nóta-kérdés a parasztság dalkincsének kutatásában. Nem elég a magyar nótát hallgatni és „elhallgatni". Bármennyire is elütnek mind dallamban, mind formában, stílusban a népdaloktól, azt nem tagadhatjuk, hogy funkciójukban ugyanolyan jelentőségűek. Legalább annyian énekelnek magyar nótát, mint amennyien népdalt. Talán nem is helyes ezt így megfogalmazni. Hiszen a közösség dalkincse nagyon heterogén. Magyar nóta és népdal együtt szerepel — különbség nélkül — a paraszti repertoárban. A hiba csak abból adódik, hogy a gyűjtők sohasem, vagy csak igen ritkán jegyzik le a magyar nótákat. Udvariasságból meghallgatják, amíg ugyanaz a „nótafa" elénekli a maga „műdalait" anélkül, hogy 22 Ballá P., Népzenei gyűjtés a bukovinai magyar falvakban Ethn. XLVI. 1935. 141. 23 Kodály Z., Erkel és a népzene. A gyulai Erkel Ferenc Múzeum Jubileumi Évkönyve, Gyula, 1960. 10. 24 Szövegét lásd Ujuáry Z., i.m. 116—117. 172
