A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 3. - 1960 (Nyíregyháza, 1963)

Makkay János: Különös régészeti leletek a Jósa András Múzeumban

etruszk urnában, melynek tetején két párduc fekszik.

50 (Az oroszlán vagy leopárd megjelenik, mint etruszk sírt őrző szobor is.

51

) Ennek keleti előzményeként elég talán utalni a Kara-öjüki,

52 vagy a még jóval korábbi hederai, ibn-ibrak-i, Umm katafa-i, és a kőrézkori, Béni Braq-i ház alakú urnákra,

53 tetejükön állatszobrokkal. További, egyelőre el nem dönthető, de fontos kérdés marad az Európán belüli kontinuitás kérdése. Azaz annak a lehetősége, hogy a neolithikum végén, ill. az Early Minoan II. periódusában itt élő szokás (állatalakos fogantyújú fedők készítése) nem érte-e meg a mykénéi világot, és annak a közvetítésével a homéroszi kort is. A legfiatalabb dél-európai kutyaalakos fedők 2000 körűire keltezhetők.

54 így időben igen közel állanak a Középső Hellászi kor kezdetét, az 1900 körüli időt jelentő legkorábbi indoeurópai vándorláshoz. Azaz megvan a mykénéi kor felé való hagyományozódásnak a lehetősége. A szokás ebben az esetben is elő-ázsiai eredetű. De így még a harmadik évezred közepe előtt lejátszódott, keletről kiinduló hatást kell feltételeznünk. Ilyen hatást a kisplasztika más alkotásai alapján csaknem ugyanazokban a kultúrákban és területeken is ki lehet mutatni, amelyekben és ahol a kutyaalakos fedőket is megtaláljuk.

55 Ez az időpont a tiszai kultúra fellépésének ideje, és maga a keleti hatások terjedése éppen a tiszai kultúra és a vele rokon csoportok kialakulásával kapcsolatos.

56 Szerintünk éppen a kutya alakú fogantyúval ellátott fedők esetében a tiszai kultúra előázsiai kapcsolatai függetlenek és korábbiak (cca 2800 körűire keltezhetően) a krétai—előázsiai érintkezést bizonyító megfelelő adattól, azaz a mochlosi fedő valószínű keleti eredetétől. Mindkét művelődési kör közös gyökérről nyerhette el az állatplasztika eme újszerű alkalmazásának szokását. A görög területek és Kisázsia és Szíria—Fönícia között a mykénéi korban kialakult erős kereskedelmi és kulturális kapcsolatok, valamint a mykénéiek kolonizációs törekvései további hatásokat közvetítettek a mykénéi művészetre és az irodalomban tükröződő hitvilágra is. Esetleg egy ősidők óta helyben élő, már-már lappangó szokást, a kutyával (ragadozó állattal) való szimbolikus őrködtetést is új életre kelthették. A Homérosznál megjelenő ilyen adatok azonban semmiképpen sem korabeli friss keleti átvételek, hanem a mykénéi társadalom emlékét őrző sorok. 50 Pallottino, M., The Etruscans. (Harmondsworth 1956) II. tábla A. kép, Chiusi-ból, 600 körűire keltezhető. 51 Köhler, E., An etruscan tomb-guardin. Expedition 2 (1960) 25 skk. 52 Behn, Fr., Hausurnen. Vorgeschichtliche Forschungen 1/1. (Berlin 1924) 68., XXXI. t. a—b. 53 Jirku, A., Die Ausgrabungen in Palästina und Syrien. (Halle 1956) 77—78.; A házmodelleknek — tetejükön az ember- vagy állatábrázolással -—^déli kapcsolataival említett tanulmányunkban röviden már foglalkoztunk (Arch. Ért. 86.1959., 130., 64. j.), de eza kérdés feltétlenül további kutatásokat igényel, elsősorban az állatfejes oromzatú szentélyekkel és szentélymodellekkel, valamint a vonatkozó írásos forrásokkal kapcsolatban. 54 Makkay J., i. m. 129—130. 55 Makkay J., Die balkanischen, sog. kopflosen Idole. Acta Arch. Hung. 14 (1962) 1 skk. 56 A tiszai kultúra körében fellépő és Elő-Ázsia területének anyagával feltűnő rokonságot mutató egyes emlékeket „Korai mezopotámiai és dél-európai istenábrázolások, és kapcsolataik a leletanyagban és mitológiában" с tanulmányomban tárgyalom. Acta Arch. Hung, szerkesztés alatt. 16