A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 3. - 1960 (Nyíregyháza, 1963)

Ujvári Zoltán: Tasnádi Lajos botpaládi kéziratos könyve

Nagyon változatos témájú versek, dalok követik egymást a füzet lapjain. Az emlékversek után, de közbeékelve is, katonadalokat találunk. Látszik, hogy Tasnádi a versek, nóták zömét katonáskodása idején írta, s így természetszerűleg került könyvecskéjébe több, katonaélettel foglalkozó, katona-témájú nóta, vers. A szép, klasszikus, általánosan ismert katonadalok mellett Tasnádi több olyan verset is lejegyzett, amelyekről eddig még nem esett szó, s egyikmásikkal egyáltalán nem találkoztunk. Ugyanis dalgyűjtés idején, amikor a katonadalok iránt érdeklődünk, rendszerint az ismertebb, gyakran dalolt nóták kerülnek elő. Azok a versek és dalfélék, amelyek inkább csak az egyén belső élményét fejezik ki, s elsősorban a hazavágyás, a kedves utáni vágyakozás érzését elevenítik meg, nem közös éneklés, dalolás alkalmával, hanem egyedül való csendes órában, levélírás idején, nemigen maradnak meg később az emlékezetben. Csak a kéziratos könyvecskék őrzik meg számunkra ezeket a verseket. Ezek közé tartoznak a dalos, szerelmes levelek: Szép a rozsa mikor a bimbóból nyilik Szép a legény tizenkilencz évig De húsz év után viszik katonának Bánatot hagy kedves babájának Kedves babám elhagylak tégedet De a szivem együt van tevéled Távol vagyok nagyon a hazámtól De azért el nem felejtlek téged galambom Haptákba is érted dobog a szivem Érted dobog mert nem látlak sohasem Gyenge karjaimai nem ölelek téged Szomorúság bánat nyomja a szívemet Mióta nem látlak kedvesem tégedet Csokolak távolból és tisztelek angyalom Miért is élek én ha másnak nyilik virágom. (22—23.1.) Az első sorok népdalból kerültek a versbe. A dalrészlet mintegy megindítja a levelet. A katonalegény lelkivilágát jól kifejezik a nótasorok, hiszen egyébként is a dallal nyilvánítja érzelmeit. Az egész versen érződik a közvetlenség, a közelség író és címzett között. Ebből következik, hogy a versi kötöttség is meglazult. Nem ügyel szótagszámra, olykor rímre sem a levélíró. Előáramlottak az íróból a sorok... Hiszem, hogy a szó legszorosabb értelmében még egyedi ez a vers, a maga szövegében egyedülálló. Talán éppen úgy nem lehetne megismételni, mint ahogy a halottsirató sem tudja ugyanúgy elmondani a búcsúztatóját, ahogy az a sír szájánál ajkáról elhangzott. A kéziratos könyveknek köszönhetjük, hogy a nép életéből ilyen dalokat nyerünk, rajtuk keresztül bepillanthatunk a nép szellemi világának egy eddig kevésbé ismert területére. A lírai hangú leveleknek szebbnél-szebb példáit találjuk Tasnádi könyvecskéjében. A katonaköltészetnek külön műfaját jelentik ezek. Nemcsak Tasnádi írt verses leveleket. Általános volt a verses levélírás. A kéziratos könyveink nyomán számtalan példával igazolhatjuk ezt. Az nem valószínű, hogy minden katona önállóan írta volna verses levelét. Feltehető, bár bizonyítani igen nehéz, hogy egy-egy általánosabb tartalmú verses levelet egy11 Nyíregyházi Múzeum Évkönyve III. 161