A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 3. - 1960 (Nyíregyháza, 1963)

Hársfalvi Péter: Nemesek és parasztok Nyíregyháza társadalmában (1753–1848)

kosait polgárokra, lakosokra és zsellérekre osztotta, a küldöttség szerint Nyíregyházán csak nemes és nemtelen, szabadossá vált lakosokról lehet beszélni. A város a küldöttség észrevételeire tett megjegyzéseiben élesen tiltakozik a fenti vélemény ellen és újból hangsúlyozza, hogy a városban „két különböző község még eddig soha sem vala", így a nemes és közrendi lakosok megkülönböztetése csupán azok személyére nézve lehetséges, „de mint a község egyes tagjaira, polgáraira nézve" nem. A város tervezete az előbbiekből logikusan következően nem vett tudomást a nemesek külön tanácsáról, de a megye küldöttsége figyelembe vette annak létezését. Végül a város maga is hozzájárult, a küldöttségnek adott jelentésében a nemesi tanács fenntartásához, de csak azzal a feltétellel, ha a nemesi tanács a város vezetésébe nem szólhat bele, teljesen magánjellegű testület marad, mert hogy „az egész testnek s a polgárság tagjainak külön szakításában vagy is az önön kebelében születendő felbomlásában meg egyezünk, azt teljességgel nem tehettyük". A megyei küldöttség módosítani kívánta a bíróválasztásnak a város által megjelölt módját is. Azt tartotta a küldöttség elsősorban sérelmesnek, hogy a város teljesen önállóan akarta a jövőben választani a város bíráját és elöljáróságát s éppen ezért hangsúlyozta a bíró jelölésében és az elöljárók megerősítésében a vármegye szerepét. A város tervezetének a megye részéről történt átformálásában az egyik legnagyobb sérelem az lehetett Nyíregyháza számára, hogy a magisztrátust a megyei küldöttség szinte teljesen meg akarta semmisíteni. A tanács jogkörét olyan szűk területre szorította, hogy a nyíregyháziak szerint azzal a jogkörrel a város tanácsa „a legcsekélyebb s jobbágyi állapotban lévő falunak tanácsa classisába tétetik". Alig volt kisebb a sérelem a város részéről, a választott közönség jogkörének a megyei küldöttség részéről történt megítélése esetében is. A küldöttség a város által javasolt 100 főről 40-re apasztotta azok tagjainak számát, és ráadásul azt is óhajtotta, hogy a város gyűlésében a nemesek főhadnagya elnököljön a város fő- vagy vicebírójával együttesen, attól függően, az utóbbiak közül melyik nemes ember. A város elöljárósága, eredeti tervéről lemondva, hajlandónak mutatkozott elfogadni a küldöttség álláspontját, mindössze azt kérte, hogy a város nemesi állapotú fő- vagy vicebírója legyen egyúttal a nemesek hadnagya is, s így a választott közönség ülésében egy személy elnökölhet. A város a polgárjog megszerzéséről és a polgárok vagyonáról intézkedve azt a két fontos szabályt is tervbevette, hogy a városi polgárok fekvő javai „a város földesúri jussai és határozásai alapján maradandók", azokból a lakosok (nem polgár jogúak) és idegenek nem vásárolhatnak, ha ilyen mégis kezükre jutna, azt a polgárok visszaválthatják, vagy a város veszi vissza. Végül megszabja, hogy egy polgár tulajdonában hat kötélalja földnél több nem lehet (60 hold) s a birtok egy kötélaljnál kisebb részre nem osztható. Sem ezekkel az intézkedésekkel sem azzal, hogy a nemes emberek is kötelesek legyenek a birtokkal kapcsolatos ügyleteiket, szerződéseiket a városi magisztrátussal protocolláltatni, nem értett egyet a megye küldöttsége és teljes szabadságot kívánt a nemeseknek. Ez a teljesen szabad birtoklás lényegében a nemesi jogon való birtokjog követelését jelentette, és ez ellen a legerélyesebben és ismételten tiltakozott a város elöljárósága. A megyei küldöttség véleményére adott vála150