A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 3. - 1960 (Nyíregyháza, 1963)
Hársfalvi Péter: Nemesek és parasztok Nyíregyháza társadalmában (1753–1848)
2. a lakosokat terhelő városi közmunkát a nemesek is kötelesek teljesíteni; 3. az utak javításában is kötelesek részt venni a nemesek, de csak a helységen belül; 4. részt kell venniük a szénakaszálásban és forgatásban is, mert ez a nemeseknek is éppen olyan javukra szolgál, mint a kommunitás többi tagjainak; 5. nemes ember a közös legelőn nem tarthat több állatot, mint a leggazdagabb paraszt; 6. a közjót előmozdítani a nemesek éppúgy kötelesek, mint a többi lakosok, s ezért 7. ha valamely nemes ember a helységben földművelést akar folytatni, csak az itt leírt feltételek mellett teheti. A megállapodás végül azt hangsúlyozta, hogy mindkét részről kötelezik magukat a tartós egyetértés megőrzése végett annak megtartására. 1 * Az ismertetett megállapodás kizárólagosan a nemesek kötelezettségeit sorolja fel, mégpedig azokat, amelyek a kommunitást is terhelték a földesurakkal szemben, vagy amelyek a lakosokra — tehát a nemesekre is — a város közös gazdálkodásából háramlottak. Ebből arra következtethetünk, hogy a nemesek bizonyára nem akarták vállalni ez utóbbi terheket sem, ezért volt szükséges azt az úriszék előtt és a maguk kebelében egyaránt szabályozni. Az egyensúlyi állapot, a békesség úgy látszik nem tartott sokáig e megállapodás után sem, mert a nemesek már 1790 márciusában ismét panasszal fordultak az úriszékhez. 19 Előadták, hogy az uraság Nyíregyházán a nemeseket a parasztokkal ,,egy testté tenni méltóztatott s így károknak, hasznoknak és terheknek viselésében egy test vagyunk", de a város tanácsa csak a károkról és a terhekről akar tudni, a hasznokról megfeledkezett velük szemben. Szóvá tették azt is, hogy a török háború hadifoglyainak elszállásolásánál a város az ő házaikat sem kímélte, s hogy a nemeseket nem engedik a városba se szállásföldet, se házat vásárolni, még az eladót is veréssel fenyegetik meg, „mink pediglen tsak ollyan hasznos taksássai vagyunk a M. Uraságnak, valamint ők, mégis nem tudjuk mirenézve oly inurbane bánnak velünk, mintha mink valamelly idegen nemzetbeliek volnánk, s tetemes károkra lennénk". Kérték az úriszéket, adjon a nemeseknek saját kormányzatukhoz rendszabályt, s hogy hadnagyuk és jegyzőjük fizetésére, költségeik fedezésére a kommunitás engedje át egy malom jövedelmét részükre. Az úriszék határozatában az 1786. évi rendelkezéseit erősítette meg. Újból hangsúlyozta, hogy a nemesek előjogaik alapján mentesek abeszállásolás terhétől, a nemesi rendszabályok dolgában azonban nem nyilatkozik, s a külön malom jövedelmét feleslegesnek ítélte. Hangsúlyozta azt is, hogy a jövőben nem szabad eltiltani a nemeseket a ház és föld vásárlásától. 20 A nemesek helyzete azonban ezzel sem oldódott meg véglegesen s még ugyanebben az esztendőben újabb megállapodásra került sor közöttük és a kommunitás között. Ez azért vált szükségessé, mert ,,a nyugha18 Uo. 1787. 10. sz. 26. L, V. ö. Málijusz E., i. m. 27—28. 19 Nyíregyháza mezőváros iratai 1787. 10. sz. 39—40. 1. 20 Uo. 39—40. 1. 142
