A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 3. - 1960 (Nyíregyháza, 1963)

Hársfalvi Péter: Nemesek és parasztok Nyíregyháza társadalmában (1753–1848)

tatlan, irigy s vad természetek a városi nemtelen polgároknak" az 1788. február 20-i megállapodással nem elégedett meg, ,,éjjel nappal azon igyekeztek, hogy mi képpen eleinkbe tőrt vessenek és szabadságainktól fosszanak meg, azért is sok lármákra, czivódásukra" újabb szerződésre voltak kénytelenek lépni. A nemesek ajánlata hangsúlyozta, hogy ők hajlandók részt venni a szénakaszálásban és gyűjtésben, évenként kétszer vállalják a városi közmunkát; az uraság és tisztjei, valamint a város lovai részére zabot adminisztrálnak; a ház és földbeli árendát bevett szokás szerint leteszik; az egyházat is támogatják pénzzel, sőt munkával is; végül vállalják

r hogy ha e kötelességeket közülük bárki nem teljesítené, azt a város bírája kétszeri taksa letételével büntetheti. A városlakosai, illetve elöljárói a nemesek ajánlatát el is fogadták, azzal a módosítással, hogy évenként nem két, hanem három alkalommal kötelesek a nemesek közmunkát vállalni, ugyanakkor kijelentik, olyan teher, vagy forspont alá nem vonják a nemeseket, mely előjogaikat csorbítaná. Az egyezség végül azt is hangsúlyozta, hogy „ezután akár nemes ember, akár paraszt ember minden tekintet s személy válogatás nélkül akár bírónak, akár eskütt embernek, akár pediglen a városnak akár mely szolgálattyára egyaránt s tsupán csak az érdemre tekintvén a nemes ember is vox és szabad választás szerint applicáltassék" s a terhek mellett a javakból is részesedjenek a nemesek.

21 A megállapodás eme pontja önmagában is bizonyítéka annak, hogy a nemesek nem örvendezhettek megkülönböztetett tiszteletnek a lakosok között s nem közülük kerültek ki többségükben a tisztviselők, elöljárók sem. Két év múlva, 1792-ben a város átengedett a nemesek részére egy malomkő jövedelmet, amivel hozzájárult ahhoz, hogy a nemesi önkormányzat most már pénzügyi fedezettel is rendelkezzék.

22 Azonban békességről továbbra sem beszélhetünk, hiszen az 1793 július 24-én tartott úriszéki ülésen újra megerősítésre szorultak a korábbi megállapodások, mert a „paraszt communitás.. . sokszori egyezségeinket. .. elrontani, s semmivé tenni kívánta."

23 Ilyen harcok, viták és összecsapások jellemezték a város nemtelen és nemesi lakosságának viszonyát az örökváltság előtti évtizedekben. A nemeseknek sikerült előjogaikat érvényesíteni az állami terhek viselése tekintetében, azonban a földesúri terhek és a földesúri hatóság vonatkozásában állapotuk teljesen azonos maradt a város nemtelen lakosaiéval. Ehhez hozzá kell tennünk, hogy — legalábbis vagyoni kérdésekben — számukra sem volt más bírói fórum, mint a város elöljárósága és fellebbviteli fórumként az úriszék, s így a nemesek jogállapotát, illetve gazdasági helyzetét nem tarthatjuk sokkal kedvezőbbnek a parasztokénál. A nem nemes lakossággal, a kommunitással való állandó ellentét, a terhek viselése tekintetében folytatott küzdelmek miatt a város vezetésében sem tehettek szert jelentősebb vezető szerepre, mert az rendkívül érzékeny volt belső demokráciájára és a nemesi jogállapotot nem részesítette valami megkülönböztető tiszteletben. * * # 21 Uo. 48—49. 1. 22 Uo. 58—59. 1. 23 Uo. 62. 1. 145