A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 3. - 1960 (Nyíregyháza, 1963)

Csallány Dezső: A székely–magyar rovásírás emlékei

A 6. alapformához tartoznak: Az л rovásjele; félhold alakú. A karácsonfalvi (1) és bögözi (5) feliratok szögletesnek induló л jele láttán arra lehet következtetni, hogy eredetileg az л-пек szögletes alakja is létezett, két rovátkából összetéve. Eltérő változatokat a 15., 19., 20., 26., 27., 28., 29. sz. ábécékben láthatunk. Az ny rovásjele az л 4- i összevonásából keletkezett (Szamosközy). Alakja a latin D-re emlékeztet. Lehetséges, hogy az л rovás jel mintájára eredetileg ez is szögletes alakot mutatott, mint Dohainál (28). A késői ábécékben fejlődöttebb és eltérő írott változatokat találunk (10., 15-—27., 29—30.). Az ё rovás jele; kettős félhold alakjával a már tárgyalt szögletes ё-nek kerekített változata. Karácsonfalva (1) és Nikolsburg (3) tanúsága szerint, az eredeti alakja szögletes volt. Kerekített formájában is csak a korai emlékekben fordul elő (4—10.). A h rovásjel; az ё rovásjelével azonos kettős félholdalak. Eredeti alakja ennek is szögletes (1., 3., 15., 24., 28., 29.). Az ő rovásjele nem egységes. A legrégibb alakjuk (1—4.) a már tárgyalt hármas tört vonalú jelek csoportjába tartozik. A következők a kerekített, kettős félhol dalakú ё rovásjelének fejleményei (6—10., 15., 17., 20., 23., 24., 25., 28., 29., 30.), köztük két adat (24., 28.) azt igazolja, hogy a szegletes alakjuk is megvolt. Az о rovásjelből fejlesztették a 11., 16., 19., 21., 22., 26., 27., 29. sz. ábécék ö betűit. Az ü rovásjelre vezethető vissza a 15., 29. sz. ábécék ó'-je. Az ü rovásjel egyes késői félhol dalakú formájában az o-ból származtatható (23., 25. sz. ábécé). Az e, é rovásjele félhold alakú, két rovátkával. Eltérő változatai a 10., 11., 13., 16., 19., 21., 24., 25., 28., 29. sz. ábécékben vannak meg. Lehetséges, hogy a glagolita e-ből vagy a szegletes e-ből differenciálódott. Az e rovásjel másik változata, jellegzetes balra hajló, vastag alakjával, kettős rovátkájával, egyedül csak Karácsonfalváról (1) ismeretes. A szamaritánus írás képviselője a székely rovásírásban. Az о rovásjele; az л-hez hasonló félholdalak. Karácsonfalván (1), Marsigli (4) bo ligatúrájában még szegletesen, négy rovátkából összetéve szerepel. Az átmeneti alakokat a kerekített formákhoz jól mutatják Székelyderzs (2) és Nikolsburg (3). A többi, számos kerekített változatot mutat. A 6. alapforma rovás jelei, nagyrészt az 5. csoport szegletes jeleinek kerekített változatai. A 7. alapformához tartoznak: Az lg rovásjele; szilvamag alakú, benne egy ferde bevágással (1—6., 16., 25., 28., 30.). Alakja később kerek, középen egy ponttal (10—11., 15., 17—24., 26., 27., 29.). A konstantinápolyi (8) ovális alakú ugyan, de rovátkája valószínűleg másolási hibából hiányzik. Az / rovásjele az előzőhöz hasonló, de benne X vagy + alakú rovátka van. A korai emlékeken szilvamag alakú, elhelyezése függőleges, kivételesen vízszintes (3—6., 1.), a későbbieken ovális és kerek alakú. 8* 115