A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 3. - 1960 (Nyíregyháza, 1963)

Csallány Dezső: A székely–magyar rovásírás emlékei

Az ü rovásjele; szilvamag alakú, valamint ovális alakjával és négy rovátka-lábával csak a korai emlékanyagban, így Nikolsburgban (3) és Marsiglinél (4) van meg. Az ő két rovásjele, a 15. és 29. sz. ábécékben, ugyancsak az előző ü rovásjeltípusok folytatása. Ezekhez a rovásjelalakokhoz kapcsolódik a ligatúrák egyik, „capita dictionum" nevű csoportja, amelyeknek jelei alkotórészeikre nem bonthatók szét. így az (us) jele, mely a ly jeléhez hasonló, de hosszában függőleges vonal felezi meg (3). Az emp, az mb, omb, nb, tpru, három-három rovátka-lábbal. Az amb két-két rovátka-lábbal. Pthru, öt-öt rovátka-lábbal. A székely rovásírásnál a korábbi merev, szegletes formákat, valamint a későbbi kerekített betűformákat egyaránt megtaláljuk. A rovásírás jellegét legjobban a nikolsburgi ábécé közelítette meg, itt domborodik ki legszebben a farovás technikája. Jellegzetessége, hogy a rovás céljára szolgáló fabotoknak lapos felületére a kés élével rótták a jeleket, míg a kiegészítő rovátkákat, vonalkákat pedig a kés hegyével részben rótták, részben pedig vésték.

88 Itt az egyenes vonalakból összetett jelek érvényesültek legjobban. A félköríves betűket a kerek pálcák külső felületén használhatták előnyösen. A rovátkák alkalmazásánál általánosságban az a szabály, hogy az ék alakú be tűzés lefelé keskenyedik és többnyire ferde állású. Sebestyén Károly egyes példák alapján feltételezi, hogy a félköríves rovás jelek alakja valaha szegletes volt, és csak a papírra írás korszakában vettek fel kerekített formákat.

89 Ez a megállapítás magyarországi vonatkozásban csak részben helytálló, mert egyes jelek más írásrendszerben már a népvándorlás korában is azonos kerekített alakban élnek, így az n, mb, ly, e rovásjelek esetében. Az n feltételezett szegletes jele az a rovásjelével van rokonságban, az ny szegletes alakja a türk rovásírás к jelével azonos, mely egyedül csak Karácsonfalván maradt meg. Egyedül csak az о rovásjel fordul elő szegletes formájában, ugyancsak Karácsonfalván (1). A rovásjelek iránya általában jobbról bal felé halad, de a latin írás hatására és Konstantinápolynál (8) balról jobbra haladó sorvezetést is találunk. Karácsonfalván (í) jobbról balra, balról jobbra és felülről lefelé való írás is előfordult egy feliraton belül. A székely rovásírás az e hang kapcsolatára épült fel, így ezen magánhangzót többnyire nem jelölik külön rovás jellel. Ha egy magánhangzó egy szóban többször is szerepel, úgy elég egyszer jelölni, csupán a szóvégi hang jelölendő. A székely rovásírás, a türk rovásírás rendszerének megfelelően, nemcsak a magas magánhangzókkal kapcsolatban használt külön mássalhangzókat, hanem eredetileg a mélyhangúaknái is. Ezeknek már csak nyomait figyelhetjük meg, az a, i, о, и magánhangzókkal összefüggésben. (Ld. a ligatúrákban az: ab, acs, ad, aj, ak, al, amb, am, an, and, ángy. 88 Cs. Sebestyén Károly, A magyar rovásírás be tű rovásáról: Népünk és Nyelvünk, VII (1935), 59—67. 89 Uo., 66. lap, 3. ábra. 116