A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 3. - 1960 (Nyíregyháza, 1963)
Csallány Dezső: A székely–magyar rovásírás emlékei
A felírás nem látszik egykorúnak a baltával, illetőleg a már rajta levő csonka állatábrázolással., ezeknél sakkal kásAbbA YJ£/pfssAxfi шеЛгЛ,. A rovásfelirat helyreállított képét az alábbiakban mutatom be: Olvasata: D e r e sz e z é sz igás. Értelme: Deres az és igás. A csángók az s hangot sz-nek mondják, az ez szó jelentése az. A rovásíró a baltán levő állatfajtát próbálta ismeretei alapján besorozni, meghatározni, amelyet ő igás állatnak, deres lónak tartott. A d, sz, i, a rovásjel tisztán kivehető. A teljes r rovásalak a d-vel együtt van összevonva, tehát nem könnyű az olvasata. Az ez és g jelnél a belső kicsiny keresztrovátka maradt el. Az utolsó rovásjel a-ja, mint ás összevonás, Marsigli másolati szövegében van meg, valamint karácsonfalván az irások szóban. A csángó-székely nyelvi sajátságoktól eltekintve, az írásrendszer az eddig ismert székely rovásírás keleti folytatása; olyan területen, ahol az 1466-ban írt első magyar bibliafordítás, az ún. müncheni kódex is született. A radocsányi rovásírásos szöveg a székely rovásfeliratok elterjedési körét bővíti, olyan területen, ahol erre eddig nem is gondolhattunk. A rovásjelek összefüggései alapján, a felirat a XV. század végén keletkezett. A szövegben előforduló betűk: a,á (a), d, g, i, г (összevonásban), s (öszszevonásban), sz, z. Az e rovásjelet külön nem jelöli. Ligatúrák: d e r; ás. A KISKUNHALASI ROVÁSFÁK KÉRDÉSE Madarassy László, a kiskunhalasi levéltárban talált 16 db. rovásfát ismertetett, amelyek állítólag 1803-ból származtak és amelyek megrendszabályozott kiskunhalasi juhászok tűz által való fenyegetéseit tartalmazták. 85 Madarassy kétkedéssel fogadta a rovásírásos emléket és rámutatott arra, hogy valószínűleg Sebestyén Gyula idézett munkájából (157.1.) vették hozzá a rovásjeleket. A kiskunhalasi rovásírásos szöveget tanulmányozva, a következőket észleltem. A használt betűtípusok nem folytatásai a legkésőbbi rovásírásos fejleményeknek, mint ahogy azt várni lehetett volna. A rovó, nem a papírszövegekben írt rovásjeleket használta, hanem visszaugrott a legkorábbi, a rovok által ismert emlékekhez, amelyek főként rovástechnikában maradtak meg. így a XV. század végi, XVI. századi rovásemlékektől közbenső láncszemek, kapcsolatok nélkül jutunk el a XIX. század elejére datált kiskunhalasi rovásírásos szöveghez. 85 Madarassy László, A rovással való fenyegetésnek egy XIX. századi emléke: Ethnographia—Népélet, 39 (1928), 1—11. — Egyéb rovásírásos adatok: Viski Károly, Rovásírás Kalocsán: Népünk és Nyelvünk, Szeged, 1929, I. 4—6. 170—172. 110
