A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 3. - 1960 (Nyíregyháza, 1963)
Csallány Dezső: A székely–magyar rovásírás emlékei
A nem kapcsolódó feliratok kirekesztése után: Marsigli, Csíkszentmárton, Konstantinápoly, Szamosközy, Telegdi és Kájoni maradtak meg számunkra, amelyekhez a kiskunhalasi rovásfákat kötni lehetett. Kájonit mint forrást kihagyhatjuk, mert egész betűsorok vannak, amelyeket nem tőle vettek át. Az ly rovásjelét csak Csíkszentmártonban találjuk meg. Az /-nél csak Csíkszentmárton, Szamosközy és Telegdy jöhetnek tekintetbe. A h rovásjele az előbb említetteknél nincs meg sehol. Az i jelét Konstantinápolyban, Szamosközynél és Telegdinél leljük meg. Az m betű azonos a csíkszentmártoni, konstantinápolyi és Szamosközy-féle betűvel. Az ő jele egyedül Csíkszentmártonban van meg, a p jel pedig csak Telegdinél és Kájoninál. A ty jelét Marsiglinél és Csíkszentmártonban látjuk viszont, mégpedig a második ty jel az utóbbinak Szilágyi—Dezsericzky-féle másolatában a Mátyás szóból lett véve csekély átalakítással. Az ü jelet csak Telegdinél találjuk. Az betűt Marsiglinél, Csíkszentmártonban és Konstantinápolyban. Az и rovásjelét kétféle változatban látjuk Kiskunhalason. Az egyik Telegdire megy vissza, a másik pedig, amely a 8. számú rovásfán „megtalálunk'" szóban fordul elő: sehol máshol nincs meg, mint ugyanabban a forrásban, ahonnan a kiskunhalasi rovásírásos szöveget hamisító egyén az összes rovásjeleit átvette: Sebestyén Gyula összefoglaló munkájában. 86 A hamisító ugyanis tévedésből az и jel feletti rovássorban levő etruszk th jelét írta ki и rovásjel helyett. Sebestyén a magyar rovásírás legjellegzetesebb betűit állította össze táblázatában, a betűtípusokat az említett emlékekből vette. A kiskunhalasi rovásfák tehát közönséges hamisítványok, amelyek Sebestyén idézett tabellájára támaszkodva az 1915. év után készültek. A régi jegzőkönyvek adatait tették át rovásírásos szövegbe. Az a gondosság, amellyel a rovás elkészült, az egyszerű ligatúrák használata, a helyesírás betartása azt mutatják, hogy tanult ember, nem pedig juhász követte el a hamisítást, aki egy alkalommal feledékenységből az m rovásjelét (amely a latin b betűre hasonlít), b rovásjelként használta. A bustrophedon ötletét, Sebestyén publikációja nyomán, a Marsigliféle rovásbot alapján eszelte ki, de hibásan, mert egy-egy rovásoldalt sem írt végig pálcáján. A kiskunhalasi hamisítvány is hasonló Somogyi Antal nagymérvű rovásírásos hamisítványaihoz, 87 amelyeknek megtévesztő anyagával a szegedi Városi Könyvtárban magam is találkoztam. A SZÉKELY ROVÁSÍRÁS JELLEMZŐI 1. A székely rovásfeliratok és az írott irodalmi emlékek használatának időtartama a XV. század első felétől a XVIII. század végéig terjedt. Az emlékek két csoportra tagozódnak: a rovásfeliratok és az írott irodalmi emlékek csoportjára. Ezek időbelileg is nagyrészt különválnak és kronológiai egymásutániságot jelentenek. Az első, korai csoportba sorozhatjuk a karácsonfalvi kőrovást; a székelyderzsi téglarovást; a nikolsburgi írott ábécét, amely híven megőrizte a rovásírás technikáját; Marsigli rovásírásos kalendárium-másolatát; 86 Sebestyén Gy., i. m. 1915, 157., 54. sz. tabella. 87 Uo., 10., 17—19., 25., 66. 111
