A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 2. - 1959 (Nyíregyháza, 1961)
Csallány Géza: Nagy Géza régészeti levelei Jósa Andráshoz
Kr. е. 1232—1221. megfelel a tíz éves trójai háborúnak, Kr. e. 1222 tehát Trója pusztulásának éve, mely kiindulási pontja volt a kis ázsiaiak, görögök, itáliaiak időszámításának, ezért maradt fenn emléke. A Kánaánban Kr. e. 1200—1000 közt uralkodó filiszteusok, kiknek emlékét mai napig fenntartotta Palesztina neve, két szempontból is fontosak az etruszk-kérdésben. Minden róla fennmaradt adat azt mutatja, hogy a kisázsiai kaukázus-alaródi népekkel voltak rokonságban, s így nevük kétségkívül összefügg a pelaszgok és itáliai faliscusok nevével. Tehát közel rokonai voltak az etruszkoknak vagyis az 1232-i szíriai hadjáratban említett tuirsáknak. A másik szempont a mi felhívja figyelmünket a filiszteusokra, az, hogy a Zeitschr. für Ethn. egy nem régiben megjelent cikke a filiszteusoknak tulajdonítja a vaskultúra eredetét. A felhozott érvek oly meggyőzőek, hogy egészen magamévá tettem, de akár ők, akár a khalibok (görögök szerint), akár a tubalok vagy tibarénok (biblia szerint) voltak is a feltalálók : mindenképpen bizonyos, hogy a Fekete tenger délkeleti részének hegyvidéki Kaukázus-alaródi törzsei közt volt legelőször ismeretes a vas feldolgozása, közülük szakadtak ki a filiszteusok s általuk terjedt el a körülöttük lakó kultúrnépeknél a Kr. e. XII— XI. században, mint az egyiptomiaknál, a zsidóknál (a biblia szerint Dávid előtti időkben a filiszteusoktul szerezték be vas eszközeiket), a ciprusiaknál (Ohnefalsch szerint a Kr. e. 1200—900 közti időszakban, egymás mellett vannak a legkésőbbi mykénei bronztárgyak s a legkorábbi graeko-phoenik vaseszközök), a görögöknél (a 900—800 közt élt Lykurgos korában még nagyon ritka, erre vonatkozik a vaspénz hagyománya), az asszíroknál (csak a X. századtól). Itáliában sem ismerhették tehát előbb a vasat, a hová az etruszkok vitték be. Ha tehát Kr. e. 1044-ig mennek vissza az etruszk évkönyvek : legkorábbi dátum a Kr. e. XI. század közepe. Valószínűbbnek tartom azonban, hogy a hallstatti kultúra, illetőleg a bronzkornak a vas által való felváltása csak akkor következett be, mikor az etruszk hatalom Noricumra is kiterjedt, honnan vasat kaphattak. Mindenesetre fontos jelenség, hogy a felsőitáUai bolognai és a noricumi hallstatti leletek a legkorábbi emlékei a vaskultúrákirályi székhellyé tették a körülbelül négy század óta inkább csak falu-szerű egykori nagy várost, melynek helyén eddig három szegényes kis telep állott egymás után. Ezen újabb fölvirágzás egybe esik a mitanik birodalmának hanyatlásával és bukásával, mely III. és IV. Amenhotep egyiptomi királyok idejében (Kr.e. 1439—1391) még Ninivén is túlterjedő nagyhatalom volt Nyugot-Ázsiában, de még Amenhotep kortársa Dusratta király halála után csaknem felbomlott; nyilván nyugat felől megindult népvándorlás söpörte el. (Mitaniról s a két Amenhoteppel levelező királyáról, Dusrattáról, valamint közvetlen elődeiről Szutarnáról és Artatumáról csak két évtized óta van tudomásunk. IV. Amenhotep tell-el-amarnai diplomatiai levelezésének fölfedezésétől fogva.) E népvándorlás első hullámai sodorták Kis Ázsiába Trója vidékére a dardanokat és mysiaiakat. Az uralmuk valami három nemzedéken át tartott, a Kr.e. XIV. század közepe tájáig. Akkor változás történt az uralomban, amit Ilos jelez. Valami kelet felől jövő népáramlat lehetett ez, mert Paris nevét a szanszkrit nyelvre vezetik vissza, a Trója ostroma alatt maguk az istenek is két részre oszlottak, vagyis míg a mykenaeiek sat. Zeust tisztelték (Dardanos és Tantalos is Zeus fia) : Trója védői első sorban Aphrodite, azaz a termékenység istennője s az ősi Kis-Ázsiai istennő, aztán Apolló a népi isten és Ares, eredetileg a zivatar istene tehát a hindu-irán Mithra és Indra, kiknek Kis Ázsiában való tiszteletét egy nemrégiben felfedezett 1400—1200 körüli mitanni-hittita időbeli felirat bizonyítja. E fölirat az asszir-babyloni „ihr" szóval fejezi ki az „istent" s így a trójai ,,Ilvs" is alighanem erre vezethető vissza. 60
