A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 2. - 1959 (Nyíregyháza, 1961)
Csallány Géza: Nagy Géza régészeti levelei Jósa Andráshoz
nek föl az első rézeszközök, de csak Kr. e. 2800 körül veszi művelés alá a IV. dinasztia első királya Sznofru a sinai rézbányákat. A rézkultúrát azután Dél Babyloniában fejlesztették tovább, előbb a réz megolvasztása, azután ónnal való keményítése által. Lagasban vagy Szirgullában már legalább is Kr. e. 3000 felé, a Gudéa-korszakban ismerték a bronzot, de ez majdnem ezer évig a lagasi papok titka lehetett, mert Egyiptomban csak a XII. dinasztia idejében, Kr. e. 2000 felé (XII. din. ideje : 1995—1801) kezdik használni az akkor még csekély óntartalmú bronzot. Az altáji turánok azonban tovább is a tiszta rezet használták, amikor másfelé már a bronz járta. Ezért van az, hogy a különböző túrán bevándorlásokkal újabb és újabb réztípusok tűnnek föl hazánkban, melyekről a Budapest Régiségei 109-ik lapján tettem rövid említést. A legősibb típus mindenesetre a véső alakú balta, mely kétségkívül a kőkorba tartozik. Ez jutott el az Észak-amerikai indiánokhoz is. A neolithkori kőcsákányokkal és kalapácsokkal egyező réztípus szintén régi (ilyen p. a lucskai) s nyilván a kő- és bronzkultúra közti átmeneti időről van szó. Ellenben minden öntött réz baltát bronzkorinak tartok, ide tartoznak az egyágúak, mint p. a kanász balták közt ma is meglevő típus ; a megnyúlt, egyágú típus a bronzbalták közt is megvan, de inkább csak Erdélyben, ide tartozik a híres czofalvi (Háromszék) arany csákány is, melynek díszítése azonban Pulszky szerint a vaskor elejére mutat, tehát nyilván az agathyrsok speciális baltatípusa ; a keresztélű rézcsákány nyugot felé nem fordul elő, de van a Kaukázusban, nincs bronzkori fejleménye, csak vaskori, nyilván tehát a legkésőbbi szkíta bevándorlással függ össze. De nem fecsegek tovább. Legmélyebb tiszteletem mellett maradtam kedves bátyám híve Budapest, 1904. IV. 16. Nagy Géza 2. Mélyen tisztelt bátyám ! Hampel úr átadta a pátrohai aranyozott bronz kengyelpár rajzát, hogy tudassam véleményemet, mely korbul valónak tartom. Az alapforma megfelel egy XII— XIV. századbeli kengyeltípusnak, de annál fejlettebb. A kezdetlegesebb formákat az én gyarló rajzommal itt küldöm. Legegyszerűbb a tinódi (VIII. tábla 1), mely egészen kerek. Vele együtt találtak egy X— XII. századbeli típusú, ezüsttel kirakott zablát és két korai szablyát. Ennek korát semmi esetre sem tenném későbbre a XII— XIII. századnál s mivel ezen időben Fejér megye egész déli részében besenyők laktak, hajlandó volnék besenyő kengyelnek nevezni. Egyelőre azonban, míg több és határozottabb adatom nincs, nem használom ezt az elnevezést (VIII. tábla 2, 3, 4, 5, 6). Fejlettebb forma az erdőteleki (IX. tábla 1), mellyel szintén egy szablyát (kár, hogy a jellemző keresztvas nincs meg), egy XIII— XIV. századbeli csatabárdot és egy csikó zablát találtak. Ha lovassír volt, amit azonban nem tudok, akkcr csakis kun sír lehetett. Még fejlettebb forma a budavári (IX. tábla 2) és az ismeretlen lelhelyű (IX. tábla 3) úgy, hogy ezeknek korát egész a XV. századig vihetjük. Az 56
