A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 2. - 1959 (Nyíregyháza, 1961)

Csallány Géza: Nagy Géza régészeti levelei Jósa Andráshoz

ismeretlen lelőhelyűnel jellemző még a kerek talp lehajló széle, mely már ezen korabeli kengyeltípusoknál is feltalálható. A pátrohai típus már a XVI—

XVIII. századbeli kengyelek közé tartozik. A réz (IX. tábla 4—5) vagy bronz kengyelek használata a török uralom idejében volt elterjedve. Vannak nálunk tiszta török kengyelek is bronzból (X. tábla 1—2) (néha aranyozva), az ismert típusból, de vannak más formák is a XV—

XVI. századbeU (X. tábla 3—4) ós későbbi típusokból. A pátrohai típussal egyezik egy sárgaréz kengyel (X. tábla 5), melyet a múzeum Závodszky István gödöllői gyűjteményéből szerzett. Van aztán két pár hasonló — szintén sárgarézből — (X. tábla 6—7) mindegyik nyergen ; az egyik pár egy körülbelül XVII. századbeli, rézgombokkal kirakott, u.n. tatár (vagy kun) nyeregre van kötve, a másik pár szintén ilyen tatáros, vagy kun formájú, de csonttal kirakott XVII—

XVIII. századbeli nyergen van, minő nyergeket ezen időben a mesteremberek (mészárosok) használtak nálunk; két hasonló típusú, csonttal kirakott nyergen ugyanis a mészárosok jelvényei vannak bevésve (X. tábla 8). Mély tiszteletem mellett maradtam kedves bátyám kész szolgája Budapest, 1904. X. 5. Nagy Géza 3. Alag, 1910. IV. 15. Kedves bátyám ! Nagyon köszönöm a rohodi bronzleletről szóló füzeted. A mint megkaptam, rögtön végigolvastam (hiszen gyöngélkedésem miatt már egy hónap óta itthon lopom a napot) s mondhatom, jóízűt mulattam a közberótt jóízű történetkéken. Ami az általad fölvetett kérdés lényegét illeti, azt hiszem, igazad van, amikor kétségbe vonod a hallstatti kultúra befolyását a nyíri őskultúrára s inkább valamely délkeleti, — mondjuk, kisázsiai — közös forrásra vezetted vissza a köztük levő egyezéseket. Hát e tekintetben nagyon szembetűnő bizonyítékul szolgál a h. böszörményi bronz sisak, mely az asszir sisakkal van szoros rokonságban.

4 Viszont a kora megfelel a hallstatti kultúra idejének, mert hiszen a bronzkor nálunk körülbelöl Kr. e. 500-ig tartott s azt hiszem, az olyan elterjedt bronz kincsek, minő a h. böszörményi v. éppen a ti vidéketeken annyi más hasonló jellegű lelet, akkor kerülhettek a földbe, a mikor Kr. e. 600 felé a szkíthák benyomultak Magyarország területére. 4 A hajdúböszörményihez (pontosabban Zelemérihez) minden tekintetben hasonló, a Körös medrében Endrődön lelt bronz sisak, mely a b. gyulai múzeum tulajdona. (Rajzát 1. Hampel : A bronzkor I. Kötet XXXIII.) (Hasonló a nagyszebeni múzeum bronz sisakja, melyet az Ackner gyűjteményből szerzett meg s a mai Nagyküküllő megyei Sároson találtak egy másik sisakkal együtt; ez utóbbi Hannoverbe került.) Közölve : Transsylvania 1833. II. 274—277. Talán azonos a Lipperheide-féle berlini gyűjteményben levő s a böszörményivel minden tekintetben egyező „Sog. ungarische Helmhaube"val. (Rajzát lásd Lipperheide Ferencz : Antike Helme. 128.) Egy ötödiket a b. Brüdern gyűjteményben látott Pulszky Ferencz (Magyarország Archaeológiája I. köt. 160.), mely később Angliába került; ennek lelhelye a Mátra vidéke. Németország keleti részeiben is előfordulnak hasonló sisakok ; ilyen van a mecklenburg—schwerini múzeumban (formája egészen magyaros. — Die Kriegswaffen 4. te Aufl. 1893. 294. 8. sz.). 57