A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 2. - 1959 (Nyíregyháza, 1961)

Csallány Dezső: Adatok Attila székhelyének kérdéséhez

Attila úti célját a hun kísérők úgy jelölték meg, hogy egy Eszkám neve" zetű leánnyal akar egybekelni, és ezért egy faluba tér ki. Ezt a közlést indo" kolja, hogy Attila az ajándékokat már útközben követelte, bizonyára azért, hogy nászajándékot adhasson. A székhelyre való megérkezéskor a fogadtatás a fátyolos lánycsoport részéről, szintén az esküvővel kapcsolatos ünnepélyes fogadtatást mutatja. Nem a követség tért el az útvonaltól, hanem Attila, akit azonban nem előzhettek meg a fővárosba való bevonulása előtt. Attila, a kapott értesítések értelmében bizonyára várta a Maros völgyén át hazavonuló expedíciós hadsereget Onegesiosszal az élen, valamint a fiát, aki karját törte. Lehet, hogy megtörtént ez a találkozás, de a beszámoló jelentését Onegesios csak később tehette meg. Nem tartották szükségesnek, hogy a bizánci követség tagjai a kelleténél hamarabb találkozzanak a keletről hazatérő harcosokkal és híranyagot gyűjtsenek a hun expedíciós hadsereg állapotáról, ezért tehát más útvonalon irányították őket a cél felé. A síkságra érve, elérkeztek az első nagy folyóhoz az Istros után a Temeshez — Tiphesashoz = Tibiskoshoz, amelyen Nagybecskerek felé, dereglyéken keltek át. A Temes, a Priskos által használt névalakkal azonosítható.

4 Az útirány meghatározásának egyik fontos állomása. Priskos a leírásában csak azoknak a folyóknak nevét hangsúlyozta ki, amelyeken dereglyéken keltek át. Más, meg nem nevezett folyókról is szó van, azonban mindezeken nem a negyedik nap folyamán keltek át, hanem a 7 napi út keretében. A kutatók zömét megtévesztette az, hogy itt még két folyón, a Begán és a Tiszán is át lehetett kelni egy napi út tartama alatt. A Begát korábban Kis-Temesnek nevezték, a Temes vízrendszeréhez számították és a Temes egyik ágának tartották.

5 így nem volt szükség arra, hogy mint külön, hajózható nagy folyót hangsúlyozzák ki, annál is inkább, mert Priskosék nem a folyó torkolati szakaszán, hanem Nagybecskereknól keltek át a Begán. Ha a követség a Tiszán átkelve, annak nyugati oldalán ment volna észak felé, éppen úgy elérhették volna Attila székhelyét, de kerülővel és kétszeri tiszai átkelés mellett. Nem érinthették volna az iható vizű tavat, nem kelhettek volna át a Drékonon (Driccán) mint Dacia egyik folyóján, ós nem csatlakozhattak volna a nyugat-római követekkel együtt a Tiszántúlon hazatérő Attila menetéhez. A kettős folyóágon (a Temesen és Begán) való átkeléssel, a mintegy 60 km-t kitevő napi hosszú út a Melence melletti Ruszanda tónál ért véget. Mind a megtett távolság, mind az útirány valószínűvé teszik, hogy az iható vizű tó a Ruszanda tóval azonos, melynek gyógyhatású vize még ma is messzeföldön híres. A tó 6 km terjedelmű.

6 Ilyen iható vizű tavat, nyáron, sem a Tiszán túl, sem a Tiszán innen, a jelzett távolságokat figyelembe véve, másikat nem találhatunk. 4 Mitteker B. : Délmagyarország középkori földrajza. Temesvár, 1914, 261. skk. — Harmattá J. : i. m. Arch. Hung. XXXII (1963), 8. skk. — Szabó K. : i. m. 26 — 27. — Szádeczhy-Kardoss, 8. : The Name of the River Tisza : Acta Antiqua Hung., II (1964), 83. skk. 5 Milleher B. : i. m. 263. skk. 6 Torontál vármegye monográfiája. Magvarország Vármegyéi és Városai. Budapest, 1911. 9 — 10, 80. 23