A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 2. - 1959 (Nyíregyháza, 1961)

Csallány Dezső: Adatok Attila székhelyének kérdéséhez

A tó melletti falu valószínűleg szarmata település volt, és mivel Bledas nejeinek egyike birtokolta, következtetni lehet arra, hogy a Tisza bal partjának ezen a vidékén Bledas családjának ós hunjainak rátelepülósóvel kell számolnunk. 5. nap. Az előző napi zivatar után, amikor is a szélvihar a sátort és a holmikat a tó vizébe sodorta, a követség tagjai az egész napot pihenéssel és szárítkozással töltötték el. Az úrnőnél tett látogatás és ajándékozás után, ,,jót kívánva eltávoztunk". A teljes erővel sütő nap egy-kettőre megszárította a holmikat, így nem volt szükség arra, hogy elbúcsúzás után is, a követség tagjai a faluban maradjanak és ott töltsék el az éjszakát. Valószínűleg a késő délutáni órákban útrakeltek és az időt kihasználva, az 5. napon még mintegy 35 km-t tehettek meg és eljuthattak Nagykikindáig. 6. nap. Esemény nélküli utazás, mely számos falun és több tutajozható, vagy gázolható folyón vezetett át. Mintegy 60 km-t tehettek meg, Óbéba, Klárafalva, Maroslele irányában, átkelve dereglye nélkül a Maroson is. A Maros Marisia néven ismert, és a Drékonnal együtt szerepel a történeti forrásmunkákban.

7 Nyár derekán olyan kicsiny a vízállása, hogy akár gázlón, akár tutajjal átkelhettek rajta, anélkül hogy nevét külön ki kellett volna hangsúlyozni. Erre a napra számíthatjuk még a Drekon (Jordanesnél Dricca = Drinka) folyón való áthajózást dereglyéken. A Ravennai Geográfusnál, Dácia folyói között a Tisia (= Tisza), Tibisia (= Temes), Dricca és Marisia (= Maros) szerepelnek.

8 Tehát a Drekon (Dricca, Drica, Drinka) a Tiszának keleti, nem pedig annak nyugati mellékfolyója volt. Nem azonosítható a Marossal, mert azzal együtt szerepel. Ilyen nagy folyónak nyomát, mely nagyságra az Istros folyam után következett, feltétlenül meg kell találnunk, mert nevét éppúgy átörökíthette, mint a többiek. A szarmaták, gepidák, avarok közvetítésével megmaradhatott a Drekon — Dricca (Drinka) folyónév. A kutatók többsége ezt a nagy folyót a Begával (Kis-Temessel), esetleg az Arankával azonosította, mert feltételezték, hogy a követség egy napi út (4. nap) keretében kelt át a három megnevezett folyón. Priskos csak a sík térséget és a tó melletti sátorozási hangsúlyozta ki az első folyó után, azonban a folyókat nem az átkelési sorrendben, hanem nagyságuk sorrendjében sorolta fel (Al-Duna, Drekon, Tisza, Temes), így ezeket a folyókat csupán közbevetve, mint a hunföldi utazásának legnagyobb folyóit említi meg. A Bega túl közel esett a 4. napi nagy útnál, az Aranka pedig túl távol. így a Maros alatti elgondolások téves útra terelték a kutatást. Számolva Attila székhelyének az Al-Dunától való 250—270 km-es távolságával, a nyugatrómai követséggel való találkozással, Attila megérkezésével: a Drekon—Dricca (Drinka) folyót a Maros felett, a megtett út utolsó szakaszában kell keresnünk. Annál is inkább, mert Priskos értesítése szerint „Anatolios és Nómios kíséretökkel együtt az Istroson átkelvén, a Drenkón nevezetű folyóig mentek be Szküthiába ; Attélász ugyanis ezen férfiak iránti kíméletből, hogy messze útra ne fáradjanak, azon helyen tartott velők összejövetelt",

9 7 Szeremlei S. : Atilla székhelye H.-M.-Vásárhelv határában volt. Századok,. 1898. 896 — 897. 8 Szeremlei S. : i. m. 9 Szabó K. : Kisebb történelmi munkái. I. Etel lakáról. Budapest, 1873. 66 — 67. 24